Model-View-Controller
Többször is szó esett az MVC technikáról, így most kifejtem, mit is jelent az a 3 betű. A Model-View-Controller rövidítése, ami nem más, mint egy tervezési minta a felhasználói felületek megvalósításához. Először a Smalltalk-80 grafikus framework-jében jelent meg, tulajdonképpen egy technika a prezentációs réteg és az üzleti logika szétválasztására.
Három egymással kommunikáló objektumból áll, egyrészt a modellből, mely a logikai reprezentációt végzi (tulajdonképpen ez a feldolgozó rész, tartalmazza az adattárolást és a rajta végzett műveleteket), egy viewból, mely a megjelenítést vezérli, hogy hogy legyen az adat megjelenítve (output rész), illetve egy controller, mely a bevitelért felelős, hogy reagáljon egy komponens a bevitelre (input).
Hogy miért is hasznos ez a technika, szemben azzal, hogy jelentős tervezési és fejlesztési munkával jár? Egyrészt nagyban megkönnyíti a karbantartást, hiszen átlátható, a GUI és a modell egymástól viszonylag függetlenül módosítható, illetve egy modellhez több view-t is regisztrálhatunk.
Sajnos azért nem ennyire egyszerű, főleg ha a tervezési minták felöl közelítjük meg a dolgot, hiszen többet is találunk benne. Egyrészt a modell hierarchikus is lehet, ekkor a Composite pattern-ről beszélünk. A modelltől a view felé a kapcsolat viszonylag laza, hiszen a modellnek nem szükséges tudnia, hogy kik a view-k. Ekkor az Observer minta használható, ahol a modell az observable és a view-k az observer-ek. Ezt tipikusan eseményekkel valósítják meg. A cél az, hogy amint a modell állapotot változtat, az összes view-nak (1-n kapcsolat) erről értesülnie kell anélkül, hogy a modell tudná, mely view-ok figyelik. A visszafele irány már szoros, hiszen a view-nak pontosan ismernie kell a modellt. A controller-nek pontosan ismernie kell a modellt és a view-t is. A view-tól a controller felé szintén lazább a kapcsolat, hiszen a controller-nek cserélhetőnek kell lennie. A controller Strategy mintát valósítja meg, aminek az a tartalma, hogy az algoritmuscsaládokat zárjuk egységbe, és tegyük őket felcserélhetővé. Ezáltal az algoritmusok cserélhetők az őket használó kliensek módosítása nélkül.
A Swing komponensei is alapvetően az MVC mintára épülnek annyi változtatással, hogy a Sun szakemberei összevonták a view és a controller objektumot, és delegate-nek nevezték el. Ez azért logikus lépés, mert a kettő közti kommunikáció megvalósítása általában bonyolult, pláne ha több view-ról és controller-ről beszélünk. Másrészt pl. egy textfield logikusan maga végzi a bevitelt és a megjelenítést is, illetve sok komponens beépített kontroll elemeket is tartalmaz, pl. scrollbar-t egy szövegbeviteli mező. Az IBM VisualAge for Java kitünően támogatja az MVC mintát.