Sun Java Café

Ma reggel voltam a kis szünet után első Java Café-n, melyet már az előző posztban is hirdettem. Röviden összefoglalva méltó újrakezdés volt, érdemes volt elmenni.

Mikor beléptem, azonnal meglepődtem, mert tényleg sok érdeklődő volt. Kicsit irigykedtem, hiszen a JUM rendezvényekre ehhez képest kevesen jönnek el.

Két előadás volt, az elsőt Molnár István és Simon Géza tartotta, mind a ketten régi motorosok, rengeteg előadási gyakorlattal és tapasztalattal rendelkeznek, ennek megfelelően hozták a rájuk jellemző magas szintet. Az előadásukban egy SOA projektekben, GlassFish ESB-vel szerzett tapasztalatokat osztották meg velünk (, melynek egy részét már a JUM-on megismerhettük). Érdekes volt az előadási koncepció, miszerint Géza képviselte a megrendelőt, míg István az architektet. Géza hamar kiesett a szerepből, és visszapártolt a fejlesztői oldalra. :) Nekem kicsit sok volt a bevezető szöveg, mivel szinte mindegyik SOA projektnél ugyanezek a problémák vetődnek fel (pl. deployment, verziókezelés, eszközválasztás, belső szabványok kidolgozásának szükségessége, különböző környezetek, migráció, lokális elosztottság, stb.), de a SOA-ban járatlanabbnak hasznos lehetett, hogy mire kell figyelni. Persze feltűnt a kötelező grafika is, mikor a résztvevő rendszerek (bőven száz felett) egymással össze vannak kötve, egy nagy spagettit alkotva. Cél ennek kibogozása nagyvállalati környezetben bizonyított, szabványokon alapuló, nyílt forráskódú, tetszőlegesen skálázható megoldással. Ennek persze első lépése egy-több proof of concept (PoC) elkészítése a felvetett problémákat megoldandó.

Kétféle folyamatot különböztettek meg: egyrészt a message flow-t, melyek rövid, szinkron választ adó, emberi beavatkozás nélküli folyamatok, valamint a process flow-t, amik a hosszabb, akár több hetes, emberi beavatkozást is igénylő folyamatok. Ezek állapotait persze a hosszuk és aszinkronitásuk miatt perzisztálni kell. A PoC után elsőnek egy hitelbírálati rendszert valósítottak meg, és elhangozottak olyan komoly követelmények is, hogyha változik egy üzleti szabály, akkor az ügyintézőknek kiosztott feladatokat automatikusan újraallokálja a rendszer, azaz egy megkezdett ügyet a módosult szabály alapján akár átteheti másik ügyintézőnek.

Azért szerencsére elhangoztak implementációs trükkök is a Glassfish ESB-vel kapcsolatban, amihez NetBeans fejlesztőeszközt használtak a SOA Pack-kel, és BPEL-t a folyamatok leírására. Pár dolog, amiket érdemes megjegyezni:

  • Egyrészt érdemes mérni az alkalmazást (erre a Hulp eszközt alkalmazták - nem azonos a profiler-rel, ebben a naplózáshoz hasonlóan nekünk kell elhelyezni a mérőkódokat), mert ott javíthatunk jelentősen a sebességen, ahol nem is gondolunk rá.
  • Pl. érdemes a JAXB esetén a JAXBContext példányt nem minden metódushíváskor példányosítani, hanem ezt a példányt a metódushívások között megtartani (pl. EJB esetén a @PostConstruct interceptor-ban.
  • Az XSLT transzformációt is inkább a különálló XSLT service engine-ben érdemes végrehajtani, mint a BPEL engine-en belül.
  • Hosszú folyamatoknál érdemes a WS-ReliableMessaging szabványt használni. Itt egyszerű timeout kezelés nem elegendő, hiszen lehet, hogy azért nem jött válasz, mert humán interakcióra vár.
  • Érdemes alkalmazni pl. két Glassfish ESB között a Fast Infoset szabványt, mely az XML-ek egy bináris ábrázolási módja. Ezt a 6-os Java már alapban tartalmazza. Már 30%-os méretcsökkenést is mértek. Sőt, külső adatszótár használatával tovább lehet gyorsítani.
  • Ekkora méretnél a Composite Application Service Assembly Editor már használhatatlan. Emiatt még a fejlesztőeszközt is bővítették, egy JBI connection builder-t implementáltak, mellyel ezt manuálisan, scriptelhetően el lehet végezni, és akár különböző konfigurációk alapján is képes összeállítani a service assembly-ket.
  • Egyik legnagyobb kihívás a verziókezelés volt. Erre egy elegáns megoldást találtak. Egyrészt felosztották a folyamatokat core folyamatokra, mely mindenütt azonos, és local folyamatokra, melyek országonként különböznek. A különböző web szolgáltatások hívásainál a hívás fejlécében elhelyeztek egy ország és verzió paramétert, mely alapján egy köztes réteg (content based routing) átfordította a hívást. Ez képes nem csak a különböző implementációk, de a különböző interfészek változásait (WSDL-ben szereplő séma vagy névtér változásokat) kezelni.
  • Teszt kliensnél a SOAPUi-t használták mely mostanában egyre több előadásban szerepel, valamint hangsúlyozták, hogy érdemes az eredeti rendszereket szimuláló un. emulátorokat is építeni, melyek segítenek a tesztelésben, nem a távoli, megbízhatatlan külső rendszerrel kell kapcsolatot teremteni. Furcsa, hogy erre nem a SOAPUi-t használták, pedig tud web szolgáltatásokat emulálni, és a mock, mint fogalom sem hangzott el.
A második előadást Ekler Péter tartotta mobil fejlesztésekkel kapcsolatban, melyet a BME Automatizálási és Alkalmazott Informatikai Tanszékének mobil kutatással és alkalmazásfejlesztéssel foglalkozó csoportján belül végez. Két szoftver került bemutatásra, egyrészt a MobSensor, mely a mobiltelefon fényképezőgépét és mikrofonját felhasználva képes mozgást vagy hangot észlelni, és riasztani (lokálisan, neten, vagy akár más telefonokon is). A mozgást pl. két kép összehasonlításával végzi, amit már közel real time-ban képes egy fejlettebb mobiltelefon processzora megtenni. Valamint bemutatásra került a MobTorrent, mely, mint a neve is mutatja, egy mobil torrent kliens. Ez a téma is érdekes volt, bár nekem kevésbé témába vágó. Ami újdonság volt számomra, hogy pl. egy Bluetooth kommunikáció akár 10x kevésbé energiaigényes, mint egy WLAN kapcsolat.

Szóval nagyon megérte elmenni, a következőn is ott leszek. Az esemény végén ígéretet kaptunk arra is, hogy a JavaOne konferencián hallottakról is lesz egy Java Café rövidesen.