Matt Weisfeld: The object-oriented thought process
Egy oktatás miatt olvastam el az Addison Wesley kiadásában megjelent Matt Weisfeld: The object-oriented thought process könyvet. A harmadik kiadásnál tartó könyv megcélzott olvasóközönsége azon vezetők, tervezők, fejlesztők, akik el szeretnék sajátítani az objektumorientált (oo.) gondolkodásmód alapjait, mindezt programozási nyelv és technológia függetlenül.
Az első kilenc fejezet az oo. alapfogalmait mutatja be: objektumok, osztályok, egységbezárás (encapsulation), információrejtés elve (data hiding), újrafelhasználhatóság módjai (öröklődés és aggregáció), kiterheszthetőség, karbantarthatóság, többalakúság (polymorphism), absztrakt osztályok és interfészek, konstruktorok, metódus túlterhelés (overloading). A könyv több oldalról közelíti meg a black box technikát, mely szerint elegendő ismerni az interfészt (melyet javasolt mindig az azt felhasználó szemszögéből megtervezni, és minél szűkebbre venni, és iteratív módon bővíteni) és az ahhoz tartozó szemantikát (ő szerződésnek - contract nevezi, gyakorlatilag az API-ról és annak dokumentációjáról van szó), az implementáció maradjon rejtve. Így az osztályaink között laza kötés lesz, az implementációt változtathatjuk anélkül, hogy azt az interfészen keresztül használó osztályainkat módosítani kéne, növelve ezzel az átláthatóságot, karbantarthatóságot, robosztusságot, tesztelhetőséget. Előjönnek az oo. világban unalomig használt példák, mint a síkidom, és leszármazottjai, a kutyafajták, az autó és annak részei, és az általam is oly gyakran emlegetett alkalmazott osztály.
Ezen blokknak kicsit kilógó eleme a 6. fejezet (Designing with Objects), mely a témát egy fejlesztési folyamaton keresztül kívánja szemléltetni, a követelményelemzéstől a tervezésig (CRC kártyák használatával, UML osztálydiagrammok előállításáig). Kicsit elnagyolt rész ez, ahol kevés kitekintés van a különböző módszertanokra, valamint azok többi részére (pl. az agilis módszertanok megemlítésre sem kerülnek).
A 10. fejezet (Creating Object Models with UML) az UML osztálydiagrammjának pár elemét mutatja be, de nagyon alap szinten. Nagyon jó ötletnek tartottam a 11. (Objects and Portable Data: XML) és a 12. fejezet (Persistent Objects: Serialization and Relational Databases) témáját, amivel oo-val foglalkozó könyvek keveset írnak. Sajnos amennyire jó a témaválasztás, annyira rossz a kivitelezése. Az író az eddigi Java példákról átváltott a .NET-es példákra, feltehetőleg nem ismerte a JAXB technológiát, melynek C#-os változatát ismerhetjük meg ebben a fejezetben, valamint a prezisztenciánál kizárólag a szerializáció lett megemlítve, és tévesen az object-relational mapping (ORM) néven a JDBC. Valódi ORM-ről szó sem esik, mint pl. a JPA, mely tényleg objektumorientált megközelítés, szemben a JDBC-vel, ami inkább procedúrális megközelítés.
A következő két fejezet (Objects and the Internet, Objects and Client/Server Applications) az elosztott alkalmazásoknál alkalmazott oo. technológiákat ismerteti, először a JavaScript oo. lehetőségeit, majd részletesebben a CORBA-t, és felületesen a web szolgáltatásokat. Két egyszerű kliens/szerver alkalmazás is bemutatásra kerül, az első szerializálva viszi át az adatokat, a második XML-ben, TCP socket-en keresztül.
Az utolsó fejezet (Design Patterns) a tervezési mintákról szól, a tervezési minták három csoportjából (creational, structural és behavioral) mutat egyet-egyet (singleton, adapter és MVC), áttekintő szinten.
A könyvet így azoknak tudom ajánlani, akiknek az oo. fogalomrendszer nem ismert. Így kiváló lehet pl. azoknak, akik még csak most tanulják ezeket (pl. főiskolai vagy egyetemi tárgy ajánlott olvasmányának), vagy akik most váltanak struktúrális programozásról oo. programozásra (pl. COBOL-ról, PL/SQL-ről, C-ről). A könyv egy hétvége alatt elolvasható. Azoknak azonban, akiknek az ebben a posztban leírt fogalmak ismertek, azaz már legalább egy fél éve programoznak valamilyen oo. programozási nyelven, a könyv nem fog sok újdonságot mutatni. Demonstráióként főleg UML diagrammok és Java programok szerepelnek, de olyan egyszerűek, hogy programozási ismeretek nélkül is megérthetőek (és a legtöbb példa átirata is szerepel a fejezet végén C# és VB nyelven). Sajnos a Java kód minősége nem éppen megfelelő, gyakran a legalapvetőbb konvenciók sincsenek betartva (pl. váltózó vagy metódus nevek kisbetűvel).
Nagy várakozással vettem kezembe a könyvet, mert ugyanezen sorozatban (Developer’s Library) jelent meg egyik kedvenc könyvem (Agile Java Development with Spring, Hibernate and Eclipse), és valami hasonlót vártam itt is. Összességében elmondható, hogy a könyv első kilenc fejezete kiváló, szájbarágós, bevezető anyag az oo. gondolkodásba, sok ismétléssel, így gyakorlatilag beleveri az emberbe a tudást. A többi fejezet témája is nagyon jó ötlet, de nem jól megvalósított. Az UML-ből több is belefért volna (ugyanennyi oldalon az UML Distilled sokkal több információt ad át), az egyéb fejlettebb oo. technológiákból elegendő lett volna a szerializáció, XML-binding, az ORM és a CORBA (sőt, inkább az RMI) elméleti alapjait kifejteni, mintsem a valóságtól távol álló tutorial szagú kódrészleteket mutatni. Ezekre inkább ezért más könyveket javaslok.