Spring In Action

Most fejeztem be a Spring In Action könyv olvasását. Bár a poszt alapvetően könyvismertetés, kitérek néhány itt megismert technológiára is. A könyv második kiadása a Spring 2.0-val foglalkozik. Előkészületben van a harmadik kiadás is, mely a 3.0-ás verzióval fog foglalkozni.

Spring In Action

A könyv bevezetője alapján az In Action egyrészt utal arra, hogy példákon keresztül mutatja be a Spring használatát, másrészt a fejlesztők elfoglalt emberek lévén nem tudják végigolvasni a könyvet, csak belelapoznak, olvasság kicsit, majd leteszik.

A könyv három fő részre tagolódik, úgymint a Core Spring, Enterprise Spring és Client-side Spring.

A Core Spring négy fejezetet tartalmaz, melyből az első fejezet egy rövid elméleti bevezető, mely leírja az alapfogalmakat, úgymint dependency injection, valamint aspect-oriented programming (AOP). A második és harmadik fejezet leírja az alap és haladó bean wiring koncepciókat. A negyedik fejezet kizárólag az AOP-ról szól.

Az Enterprise Spring a különböző Enterprise technológiák illesztéséről ír, mint perzisztencia, adatbáziskezelés (JDBC, Hibernate, JPA, iBatis), tranzakciókezelés, biztonság, távoli elérés (RMI, Hessian/Burlap, HttpInvoker, web-szolgáltatások), JMS, EJB integráció, JNDI, JavaMail, ütemezés (Timer és Quartz) és JMX.

A client-side Spring ismerteti a Spring MVC-t, a view technológiák integrálását (JSP, Velocity, Freemarker, Tiles), de leírja, hogy kell nem HTML tartalmat megjeleníteni, pl. Excel, PDF, de akár saját formátumot is, amihez a Spring nem nyújt alapból támogatást, mint az RSS feed. Bemutatja a Spring Web Flow-t, és egyéb web framework-ök illesztését is (Struts, WebWork2/Struts 2, JSF, DWR).

A függelékek egy része a könyvben található, mely leírja egy Spring-es projekt felépítését, valamint a tesztelést. Másik része a web oldalon érhető el, pl. portletek és különböző referenciák (XML, JSP tag library, Web Flow), valamint hogy hogyan lehet saját custom element-eket definiálni (saját névtérrel rendelkező saját tag-ek a konfigurácós állományban). Ez egy ingyen letölthető 100 oldalas PDF, mely már nem fért a könyvbe.

Ebből a rövid tartalomjegyzékből is látható, hogy a könyv irgalmatlanul széles témakört ölel fel, nemhiába 730 oldalas. Nem csak a Spring-gel foglalkozik, hanem áttekintő szinten magyarázza a Spring-be integrálható technológiákat is, pl. a Spring messaging fejezetben elmagyarázza, hogy mi az a JMS, de ez igaz kivétel nélkül minden fejezetre is. Nem csak a Spring-ben található komponenseket említi, hanem olyan, Spring kiegészítéseket is megemlít, mint az autentikációért és authorizációért felelős Spring Security-t, a contract-first fejlesztési módszert támogató Spring-WS-t, valamint a bonyolultabb képernyőfolyamokkal rendelkező alkalmazások fejlesztésére javasolt Spring Web Flow-t.

A könyv alapvetően kezdőknek szól, minden technológiát megpróbál érinteni, de a Spring alapvető fogalmain kívül mindent csak felületesen tud érinteni, ezért a referencia használata e mellett a könyv mellett is kötelező. Bár több éve használok Spring-et, mégis bőven tudott a könyv újdonságokat mutatni. Ilyen pl. az Advanced bean wiring fejezetben leírt parent és child bean-ek deklarálási lehetősége, a method injection, postprocessing beans, event-ek, stb. Megemlíti, hogy hogyan lehet Ruby, Groovy és BeanShell szkriptnyelveket használni. Ezt a fejezetet érdemes haladó Spring fejlesztőknek is elolvasniuk, bár javasolt a Spring függőséget minimálisra csökkenteni az alkalmazásainkban.

Külön meglepetés volt, hogy a perzisztenciánál ír a cache-elésről is. A tranzakciókezelésről szóló fejezet kiváló.

A könyv természetesen sok helyen von párhuzamot az EJB technológiával, de egyáltalán nem bántó módon teszi ezt. Az EJB-től mindig is irigyeltem a lokális transzparencia fogalmát, azaz, hogy az alkalmazásomat szét tudom vágni, és külön node-okra tenni a különböző funkciókat, skálázva ezzel az alkalmazást. Ezt programozási oldalról minimálisan kell támogatni (remote interfész használatával), alapvetően konfigurációval megoldható. Természetesen a Spring is nyújt erre megoldásokat, de nem csak az alkalmazásszerverek által használt RMI-t lehet protokollként választani, hanem a Hessian, Burlap és HttpInvoker eszközöket is, melyek bevallom, számomra teljesen ismeretlenek voltak. A Hessian és a Burlap is egy Caucho Technology által kifejlesztett megoldás távoli metódushívásra, csak míg az RMI-nél a HTTP-n keresztüli kommunikációhoz trükközni kell, addig ezen megoldások natívan azt használják. A Hessian binárisan viszi át az adatot (RMI-vel ellentétben programozási nyelv független módon), a Burlap XML-ben. A HTTPInvoker a Spring saját megoldása, amikoris a kommunikáció HTTP-n zajlik, de az adatok átvitelére a Java szerializációt használja. A transzparenciát az interfészekkel való programozás biztosítja, ahol szerver oldalon egy Exporter-t kell használni, mely a szolgáltatást valamelyik módszerrel elérhetővé teszi, míg a kliens oldalon az interfész alapján proxy generálódik. Ugyanígy lehet XFire web szolgáltatásokat, és klienseket is definiálni. A legszebb az egészben, hogy protokollok között átállni egyszerű konfiguráció módosítással lehet. A metódushívás alatti technológia kódszinten szinte észrevehetetlen.

Megemlíti a Lingo-t is, mely szintén egy remoting technológia, távoli metódushívásra, ahol az átviteli közeg a JMS.

A Spring in Action könyv egy remek bevezető a Spring-gel foglalkozni kívánó Java programozóknak, részletesen elmagyarázza a dependency injection és aspect-oriented programming fogalmakat. A bevezetőben megfogalmazott elveknek a könyv tökéletesen meg is felel, amennyiben kitaláljuk, hogy egy technológiát használni szeretnénk, vegyük le a polcról a könyvet, és olvassuk el az oda illeszkedő fejezetet. Annak ellenére, hogy minden fejezet elején van egy vicces sztori, egy valóvilág-beli párhuzam a megértést segítendő, a könyv nem javasolt egyszeri végigolvasásra. Haladó Spring fejlesztőknek az Advanced bean wiring fejezetet javaslom, és azon fejezeteket, melyekben említett technológiákat még nem használaták, de be szeretnének vezetni.

A könyv hibája, hogy sokat markol, de keveset fog. Minden technológiát be szeretne mutatni, mindegyikről ír bevezetőt, hogyan kell bekonfigurálni Spring alatt, szóval csak a felszínt karcolja. Nagyon egyszerű alkalmazás fejlesztését viszi végig, mely ez esetben egy autósoknak szóló alkalmazás. Szerencsére nem mindig ragaszkodik hozzá. Nagyon hiányoztak a könyvből azok a fejezetek, amelyek gyakorlati tanácsokat adnak. Az EJB könyvek mindegyikében van egy olyan fejezet, hogy hogyan használjuk JÓL az EJB-t, hogyan lehet gyors alkalmazásokat írni, performance tuning, stb. Ebből a könyvből teljesen hiányoznak a konvenciók, bevált gyakorlatok, gyakorlati trükkök-tippek.

Nekem nagyon kilóg a Spring Web Flow fejezet is a könyvből. Én még nem használtam, de ezek után nem is fogom. Az alapprobléma alapvetően az, hogy a webes alkalmazásunkba be vannak égetve a controller-ekbe a view nevek, valamint a view-kba url-lel (linkben vagy form action paraméterben) pedig hogy milyen oldalakra lehet továbbmenni. Így a folyamat szét van szórva. Ugyan van egy AbstractWizardFormController, de erre inkább úgy tekintsünk, mintha egy form lenne széttördelve sok kis oldalra. A Spring Web Flow viszont definiál állapotokat (state), eseményeket (event) és átmeneteket (transition). És egy saját formátumú XML konfigurációs állományba kell leírnunk a állapotokat, mely lehet action (üzleti logika hívása), decision (elágazás), start (folyamat kiindulási pontja), end (folyamat vége), subflow (alfolyamat) és view (megjelenítés). Valamint azt, hogy milyen események hatására milyen átmenetek valósuljanak meg. Sajnos ez olyan öszvér megoldásokat eredményez, hogy XML-ben definiáljuk ezeket, de pl. metódusneveket kell bele írnunk, valamint a feltételeket is Java-ban kell megfogalmaznunk. Már a BPEL-t sem szerettem, mert egy XML nyelven kell üzleti logikát megfogalmazni. Nem tudom, miért gondolják sokan, hogy a Java fejlesztők Java programozás helyett XML-t szeretnek írni. Többségünk nem.

Én egy kicsit a tesztelésről szóló függeléktől is többet vártam. Igaz, leírja, hogyan lehet Spring MVC Controller-eket mock objektumokkal tesztelni, hogyan lehet az adatbázis műveleteknél a tranzakciót szabályozni, a JdbcTemplate-et használni, hogyan lehet az integrációs teszteléshez az applicationContext.xml állományt betölteni. Megemlíti a JUnit 4-hez a Gienah tesztelést, de azóta hasonló már bekerült a Spring-be is, azaz teszt esetekben is működik a dependency injection. Mégsem hangsúlyozza megfelelően, hogy a Spring egyik fő célkitűzése a könnyű tesztelhetőség. Hiszen miért csak függelékben szerepel?

A könyv a 2.5-ös újdonságait sem tartalmazza, így hiányzik az annotációkkal való konfiguráció mind bean-ek, mind Spring MVC esetén, valamint a JAX-WS sem kerül megemlítésre.

Ezekkel együtt nagyon ajánlom a könyvet minden Spring-gel ismerkedőnek, illetve egy-egy fejezetét a haladó fejlesztőknek is.