JBoss in Action

A JBoss AS 5 a jelenlegi egyik legelterjedtebb alkalmazásszerver, köszönhetően annak, hogy időben jelentkeztek egy ingyenes, nyílt forráskódú Java EE implementációval, alternatívát teremtve a kereskedelmi, drága, de nehézkes alkalmazásszervereknek. Jeleleg is sokan használják arra, hogy JBoss-ra fejlesztenek, kihasználva annak relatív gyorsaságát, könnyű telepíthetőségét és egyszerű felépítését.

A Java EE megjelenése óta az alkalmazásszerverek a senki földjét képviselik. A fejlesztők hajlamosak adottságnak tekinteni, és megírják az alkalmazásukat a standardok felhasználásával, és akkor foglalkoznak az alkalmazásszerverrel, ha valami probléma adódik vele, pl. az osztálybetöltők táján. Az üzemeltetés viszont szeretne úgy tekinteni rá, mint az alkalmazás része, annak futtatókörnyezete, és nem foglalkozni vele, hiszen mit is érdekli, hogy mi is az a JMS, EJB, connection pool, HTTP Connector és így tovább. Így tehát az alkalmazásszerver telepítése, üzemeltetése, netalántán üzemeltetése általában vagy egy üzemeltetői hajlamokkal megáldott fejlesztőre marad, vagy egy szorgalmas, ezen technológiákba is belelátni kívánó üzemeltető végzi. Sajnos gyakori probléma, hogy nincsenek a szerepkörök, jogosultságok, de legfőképpen a felelősségi körök a megfelelőképp kiosztva, dokumentálva. Legtöbbször az alkalmazásszerver üzemeltetése szükséges rosszként nyomja valakinek a vállát.

Ezen szakadék áthidalását tűzte ki célul a JBoss In Action című könyv, mely a JBoss alkalmazásszerver üzemeltetésének, konfigurálásának leírását tűzte ki célul, és szól egyaránt a fejlesztőkhöz és üzemeltetőkhöz is. Teszi ezt mindazzal, hogy elmagyarázza a szükséges fejlesztői fogalmakat (pl. Java EE, EJB, JMS, WAR, EAR,stb.), de elmagyarázza a gyakori üzemeltetési fogalmakat is, mint load balancing, session affinity, scale up/out, SLA, stb (látható, hogy különösen a cluster-ezési részben). Ebben a posztban megint keverni fogom a könyvkritikát, valamint a véleményemet a JBoss alkalmazásszerverről magáról.

A könyv írását akkor fejezték be véglegesen, amikor a JBoss AS 5.0 CR2 állapotban volt. A különböző kiadások módosításait (Beta2, 3, 4, CR1) már addig is többször át kellett vezetniük a könyvben. Viszont a B függelék tartalmazza a GA-ban történt változásokat, valamint megtalálhatók a könyv honlapján is a hibák és változások, melyeket érdemes elolvasni, komoly változások is történtek pl. a konfigurációs állományok és a naplózás körül is.

A könyv felépítése nagyon logikus és áttekinthető. Négy nagyobb részből épül fel, melyeket kisebb fejezetekből állnak.

Az első rész egy bevezetés, mely azzal indul, hogy miért érdemes a JBoss alkalmazásszervert választani. Remélhetőleg az olvasó ezzel már tisztában van, és ezért veszi kezébe a könyvet. Röviden: nyílt forráskódú, annak minden előnyével. Leírja, hogy mik az előfeltételek (JDK) hogyan kell telepíteni az alkalmazásszerver (rendkívül szimpatikus, hogy ki kell csomagolni a zip-et, és a saját könyvtárán kívül sehova máshova nem dolgozik), és nagyon részletesen kifejti, milyen könyvtárakból áll, és azokban milyen fontosabb állományok találhatóak. Itt részletezi a konfigurációk szerepét is. Egy konfiguráció gyakorlatilag egy könyvtár, mely az összes konfigurációs állományt, telepített szolgáltatást és alkalmazást tartalmazza. Konfigurációt választani egyszerűen úgy lehet, hogy a -c kapcsoló után beírjuk a könyvtár nevét. Saját konfigurációt létre lehet hozni egy már létező konfiguráció (öt előregyártott van a JBoss-ban, ebből kettő az 5.0-ban jelent meg) lemásolásával, és ebből lehet eltávolítani a nem használt szolgáltatásokat (ezt hívja slimming-nek). Nagyon hatékony megoldás. Leírja gyorstalpaló módon, hogy gyorsan sikerélményünk legyen, hogy hogyan kell indítani, leállítani az alkalmazásszerver, és hogyan kell alkalmazást telepíteni és eltávolítani.

A következő rész az alkalmazásszerver részletes bemutatását tűzte ki célul. Itt leírja a microcontainer-t, mely az 5.0-ás JBoss-ban jelent meg, és az előző verziókban lévő JMX microkernel-t. Amíg az utóbbi az MBean-eken alapul, addig a modernebb microcontainer már az aktuális divatnak megfelelően egy Inversion of Control container, mely POJO-kat alkalmaz. Sajnos az 5-ös verzióban még nem sikerült minden komponenst átírni erre, ezért a microcontainer-en fut a JMX kernel is, és azon az át nem írt szolgáltatások, mely szerintem egy felemás felépítést kölcsönöz az egésznek, valamint a konfigurációkon is látszik, hogy melyik az ami az új elv szerint, és melyik az, amit a régi struktúrában kell konfigurálni. Hasonló felemásság figyelhető meg a JBoss build folyamatában is, ugyanis átálltak Maven-re, de bizonyos részeket még nem sikerült beilleszteni, így azok még mindig Ant alapúak. A JBoss üzemeltetése során szoros barátságba kell kerülnünk a JMX-szel, ugyanis sok mindent ezen keresztül lehet futás közben lekérdezni és buherálni, a könyv is nagyszerűen részletezi, elérését a webes JMX konzolból, valamint a parancssoros Twiddle eszközből. Furcsa, de nem írja, hogy a JConsole-ból úgy érhetjük el az MBean-eket, hogy a remote process-t választjuk, és a következő URL-t írjuk be:

service:jmx:rmi://127.0.0.1/jndi/rmi://127.0.0.1:1090/jmxconnector

Azért furcsa nekem ez a JMX mánia, mert a mai napig nem láttam használható JMX konzolt (a parancssorosak a legjobbak!), valamint vagy nem jön át a tűzfalon (ha RMI felett megy), vagy rusnya és bonyolult telepíteni, ha webes, és az alkalmazásszerveren fut az alkalmazás mellett.

Részletesen ír még a naplózásról, könyvtárakra hivatkozó system property-kről, és a system property-k beállításáról. A “Deploying applications” fejezetből kiderül hogy nem csak a standard .ear, .war, .jar, .rar típusú alkalmazásokat képes telepíteni a JBoss, hanem maguk a deployer-ek is plug-and-play szolgáltatások, melyekből rengeteg van, így a hozzájuk tartozó telepíthető komponensekből is. Ide tartoznak pl. a .aop (aspect oriented), .sar (service), .zip, .wsr (web szolgáltatás), .bsh (bean shell), stb. Itt írja le a classloader-ek működését, melyekről saját bevallása szerint is keveset ír, de mégis sok hasznos információ megtalálható itt. Olvashatunk a class loader repository-król, melyekkel megoldható, hogy az alkalmazások a saját osztályaikat előnyben részesítség (scoping), a delegációról, valamint különösen hasznos, hogy leírja a legtipikusabb hibákat és azok megoldásait (pl. hiányzik egy osztály, sérült egy archív, vagy egy JAR két példányban van a classpath-ban, és ezért ClassCastException jön). Itt írja le, hogyan kell DataSource-t vagy Hibernate archive-ot installálni. A következő, “Securing applications” fejezet a biztonsági alapfogalmakat írja le. A biztonság a JBoss SX szolgáltatásra épül, amiben security domain-eket lehet definiálni, és azokhoz login module-okat rendelni. Persze ehhez is, mint mindenhez, JNDI-n keresztül fér hozzá az alkalmazás, megoldva a fejlesztő és az üzemeltető közötti izolációt. A fejezet ismerti az alapfogalmakat, mint autentication és authorization, principal, credential. Valamint érthető folyamatábrán el is magyarázza a folyamatot. Valamint itt tér ki arra is, hogy hogyan lehet a kapcsolatot titkosítani, megmagyarázza a PKI-t is, a szerver és kliens oldali tanúsítványok szerepét is. Megmutatja, hogyan lehet a felhasználók és szerepkörök adatait fájlból, adatbázisból, LDAP-ból és tanúsítványokból betölteni. A biztonság a könyv egyik nagy erőssége, ugyanis erre az összes fejezetben visszatér, a webes alkalmazások biztonságára külön fejezetet szán, és részletesen ír az EJB-kkel, JMS-sel, web szolgáltatásokkal és portletekkel kapcsolatos biztonsági szolgáltatásokról is.

A következő nagy fejezet a különböző szolgáltatásokról ír, melyből első a JBoss Web Server, ami nem más, mint egy Apache Tomcat. A konfigurációja nem is tér el attól, a server.xml-ben lehet beállítani a legtöbb dolgot, mint a virtual host-ot, a használt port-okat, a HTTP és AJP connector-t, a HTTPS-t, thread pool-t, timeout-okat és várakozási sorokat, valve-okat (kérések elkapására, használatos naplózásra, ip-címek kitiltására, SSO-ra, stb.). Részletesen ír a context-ről és a ROOT alkalmazásról. A következő fejezet ír a web alkalmazások biztonságáról, a basic, digest, form és certificate alapú autentikációs módokról és standard valamint a gyártófüggő deployment descriptor-okról, és leírja a https konfigurációját, a szerver és kliens oldali tanúsítványokat és a keytool használatát. A következő fejezet az EJB-kről (valamint a JPA-ról) szól, itt talán túl részletesen belemegy forráskód szinten, hogy hogy is néz ki egy ilyen alkalmazás. A mintapéldák nem a könyv erősségei, szerintem feleslegesen hoz több, nem kidolgozott példát, elég lett volna egy alkalmazáson bemutatni a fogalmakat. Itt viszonylag kevés konfigurációs lehetőségről ír, ebből hasznos talán a JNDI nevek konfigurálása, a session bean-eknél a pool és az aktiváció/passziváció finomhangolása. Érdekes lehetőség a JMX service object, mellyel nagyon egyszerűen, a @Management és @Service JBoss-os annotációkkal tudunk JMX MBean-eket létrehozni. Érdekes lehet még, hogy a EJB-k közötti távoli metódushívás protokollját lehet változtatni, pl. HTTP-n, de akár SSL-len is át.

Itt ír még a JMS-ről, és nem point-to-point, hanem publish and subscribe példát hoz. Amúgy nagyon tetszetős az a megoldás a JBoss-ban, hogy DataSource-t, JMX Connection Factory-t és Destination-t, Mail Session-t külön XML fájlokban lehet konfigurálni, és annak létrehozásával futásidőben telepíteni, törlésével undeploy-olni. A konfigurációs lehetőségekről itt sem ír sokat, sajnos sokat áldoz a mintapéldára. Ugyanez igaz a web szolgáltatásokra is. Mindkét esetben a biztonság azért rendesen ki van fejtve. A következő fejezet a JBoss Portal-ról szól, ami azonban a JBoss Portal 2.6.4-ről szól, mely a JBoss AS 4.2.2-n fut. Bevallom, ezt a fejezetet át is ugrottam. A könyvre amúgy jellemző, hogy referencia jelleggel is forgathatjuk, mindig elővehetjük azt a fejezetet, melyre szükségünk van.

A Going to production első fejezete a cluster-ezésről szól. A cluster-ezés a JGroups-ra és JBoss Cache-re épül. Lehet konfigurálni session replikációt, lehet cluster-ezni az EJB-ket, entitásokat és fel lehet állítani magas rendelkezésre állású JNDI-t is. Alapvetően nem hiszek az állapottal rendelkező alkalmazásokban, így HA-nál elegendőnek szoktam érezni a terheléselosztást, ha állapot van, akkor sticky session-nel. Lehetőleg kerülöm az állapot replikálást. Nagyságrendekkel bonyolítja ugyanis az architektúrát és hibakeresést. A két legérdekesebb fejezet számomra a Tuning the JBoss Application Server és Going to production volt. Itt először olyan aranyszabályokat ír le, melyeket sok mindenkinek meg kéne tartania a performance tuning-ra vonatkozóan. Ilyen pl. hogy induljunk egy olyan állapotból, amit reprodukálni tudunk, azaz a terheléses tesztelést lefuttatva mindig ugyanazt az eredményt kapjuk. Utána minden lépésben egyszerre csak egy dolgot változtassunk. Valamint ne megérzéseinkre, hanem a mérésekre hagyatkozzunk. A teljesítményfokozást az alapoktól, a hardvertől, OS-től kezdi. Még alkalmazásszerver függetlenül leírja a Java memóriahasználatát és a GC működését. Ez volt az egyik legjobb írás, amit valaha erről a témáról olvastam. Se nem túl mély, se nem túl általános, és sok hasznos gyakorlati tanácsot is leír, mind monitorozásra vonatkozóan, mind azzal kapcsolóan, hogy hogyan és mi alapján állítgassuk a titokzatos -Xms, -Xms, –XXNewSize, –XXMaxNewSize, –XX:NewRatio, stb. parancssori paramétereket. Talán az AS hangolásáról sem ír ilyen jól, ahol a DataSource-okat, HTTP thread pool-t és JSP servlet fordítást említi. Ami nekem külön tetszik, mert jó ötlet, hogy abban az esetben, ha egy gépen több példányt akarunk futtatni, akkor nem kell az összes konfig állományban átírni az összes port-ot, hogy ne legyen port ütközés, hanem a PortBinding-nál meg lehet adni egy increment paramétert, mely az összes port-ot megemeli az itt megadott számmal. Esik itt még szó arról, hogy hogy lehet a JBoss-t szolgáltatásként futtatni Windows-on és Linux-on, valamint hogyan cserélhetjük le a beépített Hipersonic SQL-t egy másik adatbázisra.

Az első függelék leírja a JNDI nevek problémáját, hogy a globális JNDI neveket a Java EE 5 szabvány még nem rögzítette, melyről már én is írtam. Erre javasol egy megoldást. A második függelék a 5.0 GA-ban történt változásokról ír. Esik itt szó a webes adminisztrációs felületről, ami régóta hiányzik a JBoss-ból (hát a mostani sem egy lenyűgöző megoldás), a common/lib könyvtárról, a profile service repository-ról, konfigurációs állományok helyének módosításáról és a naplózás változásairól.

Összességében a könyv nagyon nehéz feladatra vállalkozott, hiszen a fejlesztőknek sok alapvető fogalmat magyaráz el, melyet átugorhatnak, az üzemeltetőknek viszont nem tudom mennyire van értelme ennyire belemászniuk a forráskódokba. Az biztos, hogy több szép megvillanás van a könyvben melyek miatt mind a két tábornak érdemes, ha nem is az elejétől a végéig átolvasnia, de legalább az érdekes fejezeteket átlapoznia.