Legjobb fejlesztő 2010 verseny tapasztalatok

2010. szeptemberében került kiírásra a Legjobb fejlesztő 2010 verseny, melyről már korábban is hírt adtam. Az IP Systems Kft. szervezte, és egy valós probléma leegyszerűsített változatát kellett megoldani egy konkrét alkalmazás kifejlesztésével.

Az IP Systems Kft. engem is meghívott a zsűritagok közé, és megoldások értékelésnél egy bonyolult szempontrendszert sikerült kidolgoznunk. Három fő szempont alapján pontoztuk a megoldásokat, melyeket további alszempontokra bontottunk. A három fő szempont az üzleti funkciók kidolgozottsága és az ergonomikus felhasználói felület, a technológiai megoldás, valamint a forráskód minősége. Ezen szempontok közül én a technológiai megoldást pontoztam, mely során a következőket értékeltem:

  • Java SE ismerete (a versenyző mennyire ismeri és használja jól a standard API-t, milyen interfészeket, osztályokat választ, és azokat hogyan használja, nem rekedt-e meg az 1.4-es Java-nál)
  • Szabványoknak való megfelelőség
  • 3rd party komponensek, könyvtárak kiválasztása és használata
  • Rétegekre bontás (hiszen főleg webes alkalmazásokkal indultak a versenyzők), milyen az alkalmazás belső szerkezete, mennyire moduláris, a modulok saját, jól körülhatárolt feladattal rendelkeznek-e, és milyen függőségben vannak egymással
  • Hiba és kivételkezelés
  • Van-e az alkalmazásban szűk keresztmetszet, első ránézésre performancia problémát okozó kódrészletek
  • Mennyire lehet információkat megtudni az alkalmazás futásáról, mennyire támogatja a hibakeresést, naplózás technikai megvalósítása és tartalma
  • Hogyan épül fel a projekt és a build folyamat, mennyire alkalmazkodik a konvenciókhoz.

A verseny hírlevelére közel 300-an regisztráltak, végül 14-en adtak be megoldást (ebből sajnos egyet nem sikerült elindítani, hisz nem felelt meg a feltételeknek), illetve egyvalaki versenyen kívül.

Technológiai megkötés nem volt, lényeg, hogy Java-ban legyen implementálva. Nem volt kötelező a webes alkalmazás, csak preferált. Kiemeltük, hogy egy paranccsal build-elni lehessen a projektet, és egyszerűen telepíthető legyen. A teszt környezet Windows, Internet hozzáféréssel, Internet Explorer-rel (bekapcsolat JavaScript-tel). Build-eléshez Ant és Maven előre telepített volt. Web konténer az Apache Tomcat, alkalmazásszerver GlassFish volt. Nem volt kötelező adatbázist használni, amennyiben mégis szükség volt rá, MySQL, PostgreSQL és Oracle Express Edition állt rendelkezésre. Ezekhez csak DataSource-on keresztül lehetett hozzáférni, ez és a szükséges driver előre telepített volt. Adatbázis sémát létrehozni és azt kezdő adatokkal feltölteni az alkalmazásnak kellett. Mindenkit bíztattunk a proaktivitásra, hogy kérdezzen.

Már a technológiai kérdések között is feltűnő volt, hogy a legtöbben a build-re és a deploy-ra kérdeztek rá, ez utóbbival kapcsolatban is speciálisan a DataSource használatára, úgy látszik, koránt sem olyan evidens. Többen féltek attól, hogy mi van, ha nem sikerül a build vagy a deploy folyamat (mint később kiderült, jogosan). Valaki rákérdezett, hogy az előfordítási folyamatok is a build részét képezzék-e (pl. GWT compile). Kérdés volt, hogy a Maven kap-e internet hozzáférést, és milyen repository-k vannak bekonfigurálva. Volt, aki a build folyamat részeként szerette volna a deploy-t is elvégezni, akár a DataSource konfigurációval, akár az adatbázis séma létrehozással egyetemben. Páran fennakadtak azon, hogy az adatbázist és bele a rekordokat az alkalmazásnak kell létrehoznia. (Igaz, hogy ez éles környezetben nem javasolt, itt csak a saját dolgunkat akartuk megkönnyíteni.) Volt valaki, aki már látott olyant, hogy az alkalmazás és az adatbázis között tűzfal van, ami elvághatta a kapcsolatot, megbolondítva ezzel a connection pool-t, így arra kérdezett rá, hogy fel kell-e erre készülni, JDBC URL-ben ki lesz védve, vagy manuálisan kell vizsgálnia a kapcsolat érvényességét. (Amúgy nem volt tűzfal, de ha van, akkor mi a DBCP pool esetén a validation query-t szoktuk használni.) Többen próbálták a határokat kitolni, pl. Flex-ben fejleszteni a felületet (végül nem jött ilyen megoldás), Scala használata, vagy az üzleti logika letolása PL/SQL rétegbe, triggerekbe (ezt nem támogattuk, hiszen a Java tudásra voltunk kiváncsiak). Csak egy kérdező volt, akinek nagyobb rendszerben szerzett üzemeltetési tapasztalata lehetett, és méretezésre, rendelkezésre állásra kérdezett rá, valamint arra, hogy egyenletes-e a terhelés (sajnos ő később nem adott be megoldást). Egy kérdés érkezett arra, hogy mennyire kell optimalizálni, adatbázis indexeket használni, cache-elni. Szintén egy kérdező volt, akinek portál tervezési tapasztalatai lehettek, így felmerült az xhtml, kikapcsolt cookie-k, captcha, többnyelvűség, akadálymentesítés (egyik sem volt követelmény). Több kérdés volt a böngésző kompatibilitásra is. Volt kérdés az autentikációval (pl. egy felhasználónak több session-je) és jogosultságkezeléssel (JAAS), valamint a konkurrenciával kapcsolatban is (meglepően kevés). Egy kérdés érkezett, hogy https lesz-e, illetve egy ember kérdezte, hogy a SQL injection-re fel kell-e készülni. Az is kiderült, hogy a fejlesztők nem maguknak szeretnek megjegyzéseket használni, hanem rákérdeznek, hogy kötelező-e. Itt is volt olyan hang, aki nem 3rd party framework-öt használt, hanem saját fejlesztésűt kívánt bevetni.

És akkor jöjjön néhány adat, hogy ki és mit használt, valamint néhány tapasztalat ezzel kapcsolatban.

IDE

A fejlesztőeszköz területén nem volt nagy meglepetés, a NetBeans és Eclipse fej-fej mellett, valamint egy IDEA felhasználó. A többi projektről nem derült ki, pl. Maven-nel fordult, és csak a Maven-es pom.xml volt a projektben.

Adatbázis

Adatbázisok közül egyértelműen a MySQL volt a legnépszerűbb. Meglepő volt számomra, hogy beágyazott adatbázist csak egy versenyző használt. Az ő munkája ilyen szempontból kiemelkedő volt, Maven-nel Jetty-t indított, és H2 beágyazott adatbáziskezelőt. Ez a megoldást nagyon kényelmes volt, hiszen nem kellett telepíteni, konfigurálni, hanem azonnal indult. Jó lett volna, ha több ilyen megoldást kapunk. Érdekes még, hogy nem vártunk el adatbázis kapcsolatot, és csak egy versenyző merte ezt mégis megrizikózni. Természetesen nem kapott ezért kevesebb pontot, hiszen nem volt követelmény. Egyszerűen Java Collections Framework-kel oldotta meg a tárolást.

Alkalmazásszerver

Alkalmazásszerverek, pontosabban web konténerek és alkalmazásszerverek között a Tomcat volt a favorit, ami nem meglepő. Igaz, hogy csak ezt a két választási lehetőséget adtuk, de a sok alkalmazásszerver engedélyezése nagyban megnehezítette volna az értékelést. Volt érdeklődő, aki pl. JBoss-t is szívesen használt volna, de mivel az nem volt opció, a Seam-et, EJB3-astúl, JSF-estűl rágyógyította a Tomcat-re. Érdekes, hogy a Glassfish választása nem hozta magával az EJB vagy a JSF használatát, volt aki Hibernate-et használt Glassfish-on, volt, aki Spring-et. Hárman nem is webes, hanem Swing-es alkalmazást készítettek.

Build

A legnagyobb csalódást a build folyamatok és a telepítés (deploy) okozták. Különösen úgy, hogy kizárással fenyegettünk, ha valakinek nem fordult egy paranccsal, és nem lehetett a kimenetet azonnal telepíteni, vagy futtatni. Ha ezt betartottuk volna, a pályaművek felét ki kellett volna zárnunk. Látható, hogy még mindig az Ant vezeti a mezőnyt, és volt, aki nem is használt build eszközt (na jó, a Maven több, project management and comprehension tool). A legtöbben nem tudták, hogy hogyan is érdemes a DataSource-t Tomcat-ben definiálni, vagy hogyan szokás, és hogyan kell használni. (Erről írtam korábban.) Több helyen kellett manuálisan szerkesztenem a context.xml állományt, pedig erre nincs szükség. Erről még részletesebben fogok értekezni egy későbbi posztban. Volt, akinek problémát okozott, hogy hol érdemes az adatbázist inicializálni, hol lehet az alkalmazás indulását észlelni.

Sajnos többen is függtek a fejlesztőeszköztől vagy a környezettől, azaz meg kellett adni a NetBeans vagy a Glassfish telepítési mappáját. Sajnos a NetBeans alapból olyan projektet készít, amiben vannak abszolút hivatkozások. Valamint szükség van egy JAR-ra is a fordításhoz. Többen ezt nem vették figyelembe. Volt persze helyes megoldás is, a JAR-t csatolni kell, és build-kor egy környezeti változót felüldefiniálni: -Dlibs.CopyLibs.classpath="lib\org-netbeans-modules-java-j2seproject-copylibstask.jar". Ez persze a NetBeans szégyene, az érdekes, hogy erről több versenyző nem tudott. Javasolt volt pedig egy üres (legalábbis virtuális) gépen kipróbálni a build folyamatot. Összességében látható, hogy a fiatalabb fejlesztők nem fektetnek annyi hangsúlyt a build folyamatra, a hordozhatóság sérült, ezzel pl. egy continuous integration rendszerbe való bekötés lehetősége is.

Volt olyan aki külön projektbe tette a teszt eseteket. Volt, aki olyan technológiát használt (DataNucleus), melyhez nem volt Maven plugin, így Ant-ot kellett hívni java task-kal. Volt, akinél a build folyamat nem talált megfelelő artifact-ot a Maven repository-ban. Feltehetőleg magának a lokális repository-ba feltelepítette, és erről megfeledkezett. Egy versenyző azon bukott meg sajnos, hogy nem lehetett build-elni, és azonnal telepíteni az alkalmazását.

Naplózás

Ismét egy nagy csalódás. A versenyzők java nem naplózott. Aki használta is, az is inkább kötelességből, vagy a fejlesztőeszköz generálta oda. Úgy látszik, hogy nem érezték szükségét az értelmezhető napló állománynak, támogatva ezzel a visszakövethetőséget. Volt AOP-os megoldás is (interceptor-ral), mely azt írta ki, hogy melyik metódus lett meghívva. Ez üzletileg kevés információt tartalmaz, talán érdemes kiegészíteni egyedi napló üzenetekkel is, melyek az üzleti folyamatokról és modellről adnak bővebb információkat.

Naplózás

Ez is érdekes, hogy teszt esetek írásával kevesen töltötték az idejüket, dacára annak, hogy mostanában a csapból is ez folyik. Akik mégis írtak ilyeneket, azoknál is volt, ahol keveredett a unit teszt és az integrációs teszt fogalma. Mock keretrendszer is csak egy munkában volt (EasyMock).

Adatbázis elérés

Dícsérendő, hogy sokan használtak ORM réteget. Látható, hogy a szabvány nagy úr, a JPA használata messze leelőzte a Hibernate-et, és JDO-ból is csak egy volt. Az, hogy a JPA implementációk közül a EclipseLink vagy a Hibernate-e a nyerő, ebből nem megállapítható, hiszen a kiírásban Glassfish alkalmazásszerver szerepelt, melynek a beépített JPA provider-e az EclipseLink, így egy kicsit torzít. Szép megoldások születtek, de a JPA 2 nyomait még nem nagyon találtam.

Üzleti logika réteg

Szintén egy meglepő eredmény. És az is látszik, hogy a szabvány itt is tarol. Érdekes, hogy a Dependency Injection, Inversion of Control még nincs mindenkinek az eszköztárában, és nem hiányzik, ahogy az interfészekkel való programozás sem valósul meg mindenütt.

UI réteg

Itt már nagyobb a szórás, de itt is az látszik, hogy a szabvány (JSF) szignifikánsan vezet. A számomra oly kedvelt, illetve az oly sokszor emlegetett keretrendszerek (Spring MVC, GWT, Struts, Tapestry, Wicket) sehol sincsenek. Ezen érdemes egy kicsit elgondolkodni, hogy milyen irányba is érdemes menni, ha a piacon lévő fiatalabb fejlesztők ilyen ismeretekkel rendelkeznek. Persze a JSF sem olyan homogén, használt keretrendszerek: RichFaces (hárman is!), Seam, Trinidad, PrimeFaces, Facelets. Mondjuk túl messzemenő következtetéseket ne vonjunk le, hiszen a versenyzők maguk is bevallották, hogy sokan a verseny feladaton próbálták ki a kiválasztott keretrendszert, és nem rendelkeztek sok tapasztalattal.

Persze a legtöbb webes felület AJAX-os volt, de főleg Java-s keretrendszer biztosította, és nem natívan került felhasználásra, JavaScript-et nagyon kevesen írtak. Egy műben szerepelt alacsony szinten megvalósítva, ebben DWR, JQuery és JAXB is volt. Szerencsére azt is ritkán láttam, hogy Java kód keveredett volna HTML-lel.

A Swing-es alkalmazásokból hiányoltam a szálkezelést, a konkurencia kezelését.

Olyan érdekes technológiák, könyvtárak és eszközök is megjelentek, mint az Envers entitások auditálására, JRebel a fejlesztési ciklus gyorsítására, DataNucleus az adatok perzisztálására, Hazelcast elosztott cache.

Amit még meg kell említeni, az a jogosultságkezelés. Egy Spring Security volt, egy JBoss Rules-zal megvalósított nagyon egyedi megoldás és egy JAAS. A többiek teljesen egyedileg programozták le. Úgy tűnik ezen a területen sincs még joker megoldás.

A kivételkezelés is ad-hoc módon történt, érződött, hogy sok helyen csak azért van, mert nem lehet kikerülni, általában nem jól átgondolt stratégiával történt, tisztelet a kivételnek.

Ami számomra hatalmas pozitívum, hogy egyrészt a Java nyelvben otthonosan mozogtak a versenyzők, Java SE programozási hibát, melléfogást nem találtam. Copy-paste-et szintén nem. Bár egyértelmű, hogy az újrahasznosítás Java kódban sokkal szebb volt sokaknál, mint a felhasználói felületben. Valamint a keretrendszerek megtanulásával együtt a fiatal fejlesztők megtanulják az alapvető architektúrális felépítéseket, sőt nagyon sokat alkalmaztak akár GoF, akár J2EE tervezési mintákat is. Az alkalmazásokat viszonylag szépen rétegekre bontották. Érdekes, hogy a GoF tervezési mintákat főleg a vastag kliensekre találták ki, a legtöbb példa is a Swing-ben található Java-ban, mégis a vastag klienses megoldásokra se rétegek, se a tervezési minták használata nem volt jellemző.

A díjkiosztó is nagyon kellemesre sikeredett, jó volt megismerkedni a versenyzőkkel, megismerni a véleményüket a feladattal kapcsolatban, és hallgatni, hogy mivel gyűlt meg a legtöbb bajuk. Jó hír, hogy nem technológiát mondtak, hanem inkább az üzleti problémán kellett többet gondolkodniuk.

Díjkiosztó

Összességében elmondható, hogy nagyon tanulságos verseny volt, számunkra, mint zsűri számára, és úgy ítélem, a versenyzők számára is. Én személy szerint egy kicsit több pályaművet vártam, nem tudom, hogy mivel lehetett volna még több versenyzőt elcsábítani, hogy mutassa meg tudását. Szerintetek?