Elektronikus aláírás és alkalmazása Javaban, kulcskezelés

A posztot 2013. december 23-án frissítettem.

Technológiák: JDK 1.6, JCA, JCE, keytool

Az aláírás és a titkosítás már jóval a számítógépek megszületése előtt ismert volt. Az aláírással igazoljuk, hogy az aláírt dokumentumot elolvastuk, esetleg mi írtuk, és tartalmával egyetértünk. A titkosítás esetén azon dokumentumot titkosítjuk, melyről azt akarjuk, hogy egy adott célcsoporton kívül senki se férhessen hozzá a tartalmához.

Mindez igaz az informatika világában is, és jelentőségük a hálózatok elterjedésével egyre fontosabb. Egyrészt felmerülnek ugyanazon problémák, mint a klasszikus esetben (pl. hamisíthatóság), valamint új problémák is megjelennek.

Az aláírás céljai mindkét esetben a következők:

  • hitelesség (authenticity): a dokumentum származásának igazolása
  • sérthetetlenség, integritás (integrity): a dokumentum tartalma nem változott annak aláírása óta
  • letagadhatatlanság (non-repudiation): az aláíró nem tudja letagadni, hogy ő írta alá a dokumentumot, és az aláíró személy kiléte jogilag is bizonyítható eredjű

A titkosítás ezen felül biztosítja:

  • titkosság (privacy, confidentiality): a kommunikáló feleken kívül más nem szerezhet tudomást a dokumentum tartalmáról

Ez utóbbival foglalkozó tudományág a kriptográfia, mely az ógörög eredetű szavakból származik, szó szerinti fordításban “titkosírás”. Elsősorban informatikai jellegű, és nagyon erős matematikai háttérrel rendelkező területről van szó.

Az elektronikus aláírás és a titkosítás két nagyon közel álló terület, ugyanazok a fogalmak, algoritmusok használtak mindkét esetben.

A titkosítás esetén a feladó és a címzett fél is rendelkezik egy algoritmussal, a dokumentum kódolására és dekódolására. (A feladót a szakirodalomban gyakran Alice-nek, és a címzettet Bobnak nevezik.) Mivel ilyen algoritmusok (függvény, és annak inverze) kitalálása bonyolult feladat, a matematikusok ezt feloldották azzal, hogy kiemelnek belőle egy részt, mely lehetővé teszi, hogy az algoritmusokat mindenki ismerhesse, de a titkosítás mégis működjön, és ez a rész szükség esetén (pl. ha kiderül), cserélhető is legyen. Ez a rész a kulcs, melyet ha csak a két fél ismer, a titkosítás biztosítva van. A kulcs cseréje gyors művelet, míg egy algoritmus kidolgozása, és helyességének bizonyítása sokkal nagyobb feladat. A titkosításnak azt a formáját, ahol egy közös kulcs van, szimmetrikus titkosításnak nevezzük. A kriptográfia egyik alterülete a nyilvános kulcsú titkosítás (aszimmetrikus titkosítás), mely arra ad megoldást, hogyha a feladó és a címzett fél nem tud személyesen találkozni, egy közös kulcsot egyeztetni. A megoldás az, hogy a feladónak és a címzettnek is van egy kulcspárja, a titkos és a publikus kulcs. A kettő matematikai kapcsolatban van egymással, de a nyilvános kulcs alapján gyakorlatilag nem lehet a titkos kulcsot meghatározni. A publikus kulcs terjeszthető, míg a titkos kulcsra nagyon kell vigyázni. Alice a saját titkos, és Bob publikus kulcsával, ha elkódol egy dokumentumot, azt csak Bob tudja kibontani a saját titkos kulcsával.

Elektronikus aláírás esetén a előbb a dokumentumból egy lenyomat (hash) készül. A hash függvény egy olyan függvény, mely egy végtelen hosszúságú adatot véges hosszúságra képez le. A hash-ből a dokumentum nem visszanyerhető, már csak hossza miatt sem. A hash algoritmusokkal szemben elvárás, hogy lehetőleg gyorsak legyenek, és amennyiben a dokumentum változik, annak hash lenyomata is szignifikánsan változzon meg (lavinahatás). Valamint egy dokumentumhoz gyakorlatilag lehetetlen vele megegyező hash-ű értelmes dokumentumot legyártani, két dokumentum hash-e nagy valószínűséggel különbözzön (ütközésmentesség). (Megjegyzendő, hogy pl. hash-elést alkalmazunk autentikációnál is, ugyanis nem szükséges a felhasználó jelszavát elmenteni az informatikai rendszerekben, elegendő annak hash-ét. Bejelentkezéskor a jelszóból a rendszer egyből hash-t képez, melyet összehasonlít a tárolttal. Így az adminisztrátorok sem férhetnek hozzá a felhasználó jelszavához.) Az elektronikus aláírás során Alice a saját titkos és Bob publikus kulcsával titkosítja a hash-t. Bob elektronikus aláírás ellenőrzésekor egyrészt megkapja a dokumentumot, melyről ugyanazon hash algoritmussal ő is hash-t készít, és kititkosítja Alice által átküldött aláírást, és összehasonlítja az előbb kapott hash-sel. Amennyiben a kettő megegyezik, a dokumentumot biztos, hogy Alice látta el saját titkos kulcsával elektronikus aláírással, és a dokumentum közben nem változott.

Gyakran előforduló fogalom még a Public Key Infrastructure (PKI) - nyilvános kulcsú infrastruktúra. Ez minden, mely szükséges a nyilvános kulcsú titkosításhoz. Ide tartozik pl. a háttérintézmények, eljárások, szabványok, szabályzatok, stb. Itt kerül megemlítésre a hitelesítésszolgáltató (certificate authority or certification authority - CA), róluk írtam már korábban. Ugyanis abban az esetben, ha Bobnak nem Alice adja oda a publikus kulcsát, hanem egy rosszindulatú harmadik személy adja át a sajátját Alice nevében, akkor az Alice-nek szánt dokumentumokat képes ő kibontani. Ezért egy megbízható harmadik félre van szükség, aki igazolja, hogy az adott publikus kulcs kihez tartozik. Ez tanúsítvány formájában történik, mely tartalmazza az adott személy, vagy informatikai rendszer publikus kulcsát, annak adatait (pl. személy esetében nevét, de web szerver esetén a domain nevet), és a hitelesításszolgáltató ezt elektronikusan aláírja.

Nézzük, milyen szabványokat, algoritmusokat érdemes ismerni ezzel kapcsolatban. Hash algoritmusok, többek között:

  • MD5: 2005 óta elektronikus aláírás területen használata nem javasolt, 32 karakter hosszú hexadecimális hash
  • SHA-1: 2010 december 31-ével elektronikus aláírás területen használata nem javasolt
  • SHA-256

Szimmetrikus kulcsú titkosító algoritmusok, többek között:

  • RC2, RC4: RSA cég által kifejlesztett algoritmusok.
  • DES (Data Encription Standard): az amerikai kormány szinte “hivatalos” rejtjelező eljárásként minősítette, így rendkívül elterjedt.
  • 3DES (triple-DES): a DES lassanként megfáradt, törése elérhető közelségbe került, így jelentős számú továbbfejlesztett változata jelent meg, de gyakorlatban a 3DES terjedt el, mely egymás után háromszor használja az algoritmust (encrypt - decrypt - encrypt). Szokták három különböző kulccsal és két különböző kulccsal (első és az utolsó egyezik meg) is használni. Előnye, hogy a DES infrastruktúra maradhat, csupán többször alkalmazzák az algoritmust.
  • AES (Advanced Encryption Standard): National Institute of Standards and Technology (NIST) által specifikált, amerikai kormány által elfogadott algoritmus a DES leváltására, eredetileg Rijndael néven pályáztak vele.
  • Blowfish

Aszimmetrikus kulcsú titkosító algoritmusok, többek között:

  • RSA: Egyik leggyakrabban használt titkosítási eljárás, de facto szabvány, matematikai alapjait a moduláris- és a prímszámelmélet egyes tételei jelentik, faktorizáción (prím tényezőkre bontáson) alapul. Míg a prím számokkal való szorzás egyszerű, a prím tényezős felbontásra nincs hatékony algoritmus, ha egy szám két igen nagy prímszám szorzata, akkor ennek prímtényezős felbontása rendkívül sokáig tart. 2000-ben lejár a szabadalmi védelme.
  • Digital Signature Algorithm (DSA): NIST javasolta, és az USA digitálisaláírás-szabványává vált (Digital Signature Standard (DSS), specifikálva a FIPS 186-ban, azóta FIPS 186-3-ban).

Az aszimmetrikus titkosító algoritmusok hátránya, hogy sokkal lassabbak a szimmetrikus kulcsú titkosító algoritmusokhoz képest. Ezért pl. az SSL azt a trükköt alkalmazza, hogy kapcsolat felvételekor PKI-t használ, de lekommunikálnak egy szimmetrikus kulcsot, és a továbbiakban azzal, szimmetrikus titkosítással történik a kommunikáció.

Az elektronikus aláírás és titkosítás területének egyik legismertebb szabványosító testülete az RSA Security, mely nemcsak az RSA algoritmust dolgozta ki, de ő hozta létre a széles körben alkalmazott és implementált PKCS szabványcsaládot, mely jelenleg 15 tagból áll, bár van közöttük, ami már érvénytelen. Ennek pl. első eleme a PKCS #1, ami az RSA algoritmus, és az RFC 3447 definiál.

Az X.500 szabvány hálózati szabványok gyűjtője, és része az X.509 szabvány is, mely definiálja többek között a tanúsítvány formátumát is. Ahogy említettem, a tanúsítvány tartalmaz a publikus kulcson kívül leíró adatokat is, pl. itt kell megemlíteni a hagyományos X.500 distinguished name-t (DN), melyet címtár szolgáltatásokban (pl. LDAP esetén elterjedt) használatos egyedi azonosítóként fejlesztettek ki, mellyel hierarchikus struktúrát lehet megadni, ezek közül a leggyakoribbak az ország (C - country), állam vagy tartomány (ST - state or province), város (city or locality - L), szervezet (O - organization), szervezeti egység (OU - organization unit) és általános név (CN - common name). Ezzel lehet megadni a tanúsítvány tulajdonosát, de magát a tanúsítványkiadót is. Ezen kívül olyanokat tartalmaz még a tanúsítvány, mint a szabvány verziószáma, algoritmus, kiadó, érvényesség, stb., és ezt írja alá a tanúsítványt kiadó. A tanúsítvány kiadójának szintén lehet tanúsítványa, melyet egy másik tanúsítány kiadó adott ki. Az így összeállt láncot hívják tanúsítványláncnak. Érdemes még írni a visszavonási listákról (CRL) is. Hogy a rendszer le legyen védve az ellen, hogy egy kulcspárt ellopnak, és visszaélnek vele, bevezették a visszavonási lista fogalmát. Az eltulajdonított tanúsítványokat be lehet jelenteni, ekkor a visszavonási listára kerül. Ami ezen rajta van, az ahhoz tartozó aláírásokat nem lehet elfogadni. Mivel az eltulajdonítás ténye nem derül ki azonnal, bevezették a kivárási idő fogalmát. Aláírás ellenőrzéskor ugyanis nem szabad azonnal elfogadni azt, hanem ki kell várni a kivárási időt. Ha a tanúsítvány utána sem kerül visszavonási listára, az aláírás elfogadható. A visszavonási listánál korszerűbb és rugalmasabb megoldás az OCSP használata. Az OCSP szolgáltatás használatával rákérdezhetünk egy tanúsítvány visszavonási állapotára, és azonnal hiteles és aláírt választ kapunk. Így nem kell eltelnie a kivárási időnek.

Másik tanúsítvány formátum a PKCS #12.

Amikor egy https oldalt nézünk, akkor a háttérben ssl vagy tls titkosított protokollon történik a kommunikáció, mely szintén használja a PKI-t, így szintén tanúsítványokkal dolgozik. A böngészőben ezt a tanúsítványt meg tudjuk nézni. Nézzük meg pl. a https://www.netlock.net/ cím tanúsítványát.

NetLock tanúsítvány

Látható, hogy a lánc három elemből áll, NetLock Arany (Class Gold) Főtanúsítvány, NetLock Üzleti (Class B) tanúsítványkiadó, valamint a www.netlock.hu tanúsítványokból. Mindegyik adatait le lehet kérni. Akkor hiteles egy tanúsítvány, ha a kibocsájtó tanúsítványa is hiteles. Viszont a gyökér elemnél már nincs kiadó (pontosabban a kiadója saját maga), így annak hitelességét más úton kell garantálni. A böngészők esetében alapesetben benne van egy halom hitelesítésszolgáltató, vagy ha nincs benne, manuálisan fogadhatjuk azt el.

Az X.509 tanúsítványokat különböző tároló formátumokban tárolhatjuk. Exportálható DER bináris formátumban, vagy ennek BASE64-gyel kódolt variánsában (PEM), vagy PKCS#12 formátumban. Base64 esetén az állományban valami hasonlót látunk:

MIIHfzCCBmegAwIBAgIOSd0P5gz1tLCtWdzTs8EwDQYJKoZIhvcNAQELBQAwgakx
...
EWE+wAfK6TOVlqZIykQxcCU+uzYBR+l0WGYKmNUi3bfXKt0YttWHZ2OHB4UXGtjm
ZBtg

Ezt kicsomagolva Base64-gyel egy bináris DER állományt kapunk. Ezt is ki lehet bontani, pl. webes szolgáltatás is van rá. Ekkor láthatjuk a felépítését szövegesen is.

Cretificate Decoder

Látható a használt hash és titkosító algoritmus is: sha256WithRSAEncryption, valamint a kiadó és a tárgy DN-je is.

Egy egyszeri Java programozó mikor is találkozhat ezzel? Többször, mint gondolnánk:

  • Applet, Java Web Start, JAR aláírása
  • Aláírás/titkosítás alkalmazásból
  • SSL kommunikáció konfigurálása Web konténerben, szerver oldali tanúsítvánnyal
  • Web alkalmazásnál kliens oldali tanúsítványok használata autentikációhoz

Javaban az elektronikus aláírás és titkosítás, a Java Cryptography Architecture (JCA), és Java Cryptography Extension (JCE) API-k segítségével történik. Ezek klasszikus értelemben vett API-k, azaz interfészt biztosítanak, provider-based architecture-t valósítanak meg, azaz az alatta lévő implementáció cserélhető, akár csak a JDBC esetén a driver. Egyik eszköze a Factory design pattern, azaz nem kell az objektumot példányosítani, hanem egy Factory végzi el nekünk a különböző konfigurációk alapján (pl. melyik az elérhető és kiválasztott implementáció).

Ahhoz, hogy megértsük, hogy miért alakult ki a JCA és a JCE is, vissza kell kicsit menni az időben. Régebben a titkosító algoritmusokra Amerikában nagyon szigorú export korlátozások voltak érvényben. A JCA kizárólag aláírásra használható, nem lehetséges vele, és az alapját képző algoritmusokkal titkosítani. Sőt, nem hogy titkosító algoritmusokat nem lehetett exportálni, de olyan keretrendszereket sem, melyekbe ezek beilleszthetőek. Ezért a JCE külön keretrendszer volt (optional package), melyet külön kellett letölteni és telepíteni. A Java 1.4-től kezdve azonban integrálták a JDK-ba, a SunJCE providerrel együtt. Alapban egy ún. restricted policy fájllal együtt települ, mely korlátozza bizonyos algoritmusok és kulcsméretek használatát. Persze a legtöbb országból letölthető az ún. unrestricted policy fájl, mely már engedélyezi ezeket. Ez a letöltések között Java Cryptography Extension (JCE) Unlimited Strength Jurisdiction Policy Files 6 néven megtalálható. Ezen kívül telepíthető a JCE alá bármilyen aláírt provider, melyhez van unrestricted policy fájl.

A Sunos JDK-ban alapértelmezetten megtalálható egy Sun implementáció is, mind a JCA (SUN), mind a JCE alá (SunJCE). Természetesen alternatív megvalósítást is telepíthetünk, pl. választhatjuk a Bouncy Castle-t. Mivel ezt ausztrálok fejlesztették, így nem vonatkozik rá az amerikai export korlátozás. Ami még megragadhatja a figyelmünket ezzel kapcsolatban: Generators/Processors for OpenPGP (RFC 2440).

Nagy vonalakban a SUN JCA implementáció tartalmazza az MD5 és SHA1 hash-függvényeket, valamint a DSA aláíró algoritmus egy implementációját. Valamint képes kezelni az X.509 tanúsítványláncokat és tartalmazza a JKS kulcsadatbázis implementációt. A SunJCE tartalmazza a DES, 3DES, Blowfish szimmetrikus rejtjelező algoritmusokat, az RSA aszimmetrikus titkosító algoritmust, JCEKS biztonságosabb kulcsadatbázis implementációt, stb. A JCA és JCE dokumentációja is összeolvadt már a Java 6-ban, megtalálható a biztonsággal foglalkozó specifikációkban.

Ahhoz, hogy a PKI-t használatba vehessük, először egy kulcspárra van szükségünk. Ezek tárolására a kulcstár szolgál, mely tárolja a privát és publikus kulcsokat, tanúsítványokat, stb. Több implementáció közül is lehet választani, az alapértelmezett a JKS (Java keystore). Ez két szintű jelszóval védett tároló, ugyanis van egy mester jelszó, mellyel a kulcstárhoz lehet hozzáférni, és minden kulcspárhoz is lehet külön jelszót rendelni (ezt akkor kell megadni, mikor a titkos kulcshoz történik hozzáférés). A kulcstárak kezelésére a keytool eszköz való, mellyel lehet kulcspárokat létrehozni, exportálni, importálni, listázni, törölni, stb. A keytool viszonylag bő paraméterezési lehetőséggel rendelkezik, de rengeteg paraméternek alapértelmezett értéke van, így nem kell mindent megadni. Amennyiben bizonyos paramétereket nem adunk meg, interaktív módon rákérdez.

A következő paranccsal hozzunk létre egy JKS kulcstárat, és benne egy kulcspárat. Ekkor létrejön egy mykeystore állomány, storepass jelszóval. Benne egy tanúsítvány SHA1withDSA hash és titkosító algoritmussal, mely jtechlog néven elérhető, és a jelszava keypass. A tanúsítvány ún. önaláírt (self-signed), ami azt jelenti, hogy a tanúsítványhoz tartozó titkos kulccsal lett aláírva.

keytool -genkeypair -dname "cn=Viczian Istvan, ou=JTechLog, o=Blog, c=HU"
  -alias jtechlog -keypass keypass -keystore .\mykeystore
  -storepass storepass -validity 180

Amennyiben ki akarjuk listázni a keystore tartalmát, a következő parancsot adjuk ki, és a következő kimenetet látjuk.

keytool -list -keystore mykeystore -storepass storepass

Keystore type: JKS
Keystore provider: SUN

Your keystore contains 1 entry

jtechlog, 2011.02.05., PrivateKeyEntry,
Certificate fingerprint (MD5): 8B:FF:C4:FA:38:E7:45:59:64:18:AE:99:F4:F4:80:11

Amennyiben a kiválasztott tanúsítvány részleteit akarjuk kiírni, adjuk ki a következő parancsot:

keytool -list -keystore mykeystore -storepass storepass -alias jtechlog -v

Alias name: jtechlog
Creation date: 2011.02.05.
Entry type: PrivateKeyEntry
Certificate chain length: 1
Certificate[1]:
Owner: CN=Viczian Istvan, OU=JTechLog, O=Blog, C=HU
Issuer: CN=Viczian Istvan, OU=JTechLog, O=Blog, C=HU
Serial number: 4d4d689a
Valid from: Sat Feb 05 16:11:22 CET 2011 until: Thu Aug 04 17:11:22 CEST 2011
Certificate fingerprints:
         MD5:  8B:FF:C4:FA:38:E7:45:59:64:18:AE:99:F4:F4:80:11
         SHA1: 4B:C9:1F:8C:5B:A8:27:44:C8:B5:21:F9:F3:75:8F:E8:A6:07:8A:03
         Signature algorithm name: SHA1withDSA
         Version: 3

Látható, hogy a kiadó és a tulajdonos ugyanaz, tehát tényleg egy önaláírt tanúsítványról van szó. Ezt ki is tudjuk exportálni az X.509 szabványnak megfelelően, akár Base64, akár DER bináris formátumban. Alapértelmezett a bináris, az -rfc kapcsolóval tudjuk kiexportálni a Base64 formátumban.

keytool -exportcert -keystore mykeystore -storepass storepass -alias jtechlog
  -rfc -file jtechlog.cer

Ezt természetesen ugyanúgy lehet a böngészőbe importálni.

Importált tanúsítvány

Ha hiteles tanúsítványt szeretnénk, akkor a tanúsítványunkat egy hitelesítésszolgáltatónak is alá kell írnia. Ehhez először egy ún. kérvényt (csr - Certificate signing request) kell készítenünk, és beküldenünk a hitelesítésszolgáltatónak. Ez a PKCS #10 specifikációnak megfelelő formátumban teszi.

keytool -certreq -keystore mykeystore -storepass storepass -keypass keypass
  -alias jtechlog -file jtechlog.csr

Ennek tartalma szintén egy bináris állomány Base64-gyel kódolva, a következő formátumban:

MIICTDCCAgoCAQAwSDELMAkGA1UEBhMCSFUxDTALBgNVBAoTBEJsb2cxETAPBgNVBAsTCEpUZWNo
...
AhQJp7pADvkSv8V5rzZFwv0kj/w+aA==

Erre a hitelesítésszolgáltató egy felülhitelesített tanúsítványt küld vissza a megfelelő azonosítás és díjfizetés után. Szerencsére lehetőség van a hitelesítésszolgáltatóktól teszt tanúsítványt is igényelni. A NetLock esetén pl. egy űrlapon az e-mail címünket megadni, majd oda kapjuk a további instrukciókat. Első körben le kell tölteni a NetLock Teszt Tanúsítványkiadó tanúsítványát, majd letölthetjük a kapott teszt tanúsítványt. (Zárójelben megjegyzem, hogy ugyanilyen teszt tanúsítvány a Microsec honlapjáról is letölthető.) A NetLock által kiadott teszt tanúsítvány SHA-256 hash algoritmust és 2048 bit hosszú RSA kulcspárt használ.

Teszt
tanúsítvány

Ez a böngészőbe települ, ahonnan PKCS #12 formátumban tudunk tanúsítványt exportálni. Ebben azonban a titkos kulcs is benne van, hiszen csak így tudjuk megfelelően felhasználni. Szerencsére a keytool már ismeri a PKCS #12 formátumot is, csak a -storetype PKCS12 paramétert kell használnunk. A böngészőből tehát mentsük ki a tanúsítványt PKCS #12 formátumban, jtechlog-netlock-test.p12 néven, és adjunk meg egy jelszót: storepass. Listázzuk ki a tartalmát a keytool segítségével.

keytool -list -keystore jtechlog-netlock-test.p12  -storetype PKCS12
  -storepass storepass

Keystore type: PKCS12
Keystore provider: SunJSSE

Your keystore contains 1 entry

netlock teszt aláíró tanúsítvány netlock kft. azonosítója, 2011.02.05., PrivateKeyEntry,
Certificate fingerprint (MD5): 92:4F:6A:DA:0F:29:99:F9:73:C5:AF:7E:2E:AF:AC:A8

A tanúsítványt a titkos kulccsal át is importálhatjuk a saját keystore-unkba.

keytool -importkeystore -deststorepass storepass -destkeypass keypass
  -destkeystore mykeystore -srckeystore jtechlog-netlock-test.p12
  -srcstoretype PKCS12 -srcstorepass storepass
  -alias "netlock teszt aláíró tanúsítvány netlock kft. azonosítója"

Ez után ha kilistázzuk a kulcstárunkat, láthatjuk, hogy benne van. Ahhoz, hogy használatba tudjuk venni, a NetLock Teszt Tanúsítványkiadó tanúsítványát is ki kell mentenünk a böngészőből NetLockTeszt(ClassT3)CA.crt néven, majd azt is importáljuk a kulcstárunkba.

keytool -importcert -keystore mykeystore -storepass storepass
  -alias netlockteszt -file "NetLockTeszt(ClassT3)CA.crt"

Owner: EMAILADDRESS=info@netlock.hu, CN=NetLock Teszt (Class T3) CA, OU=Tanúsítványkiadó, O=NetLock Kft., L=Budapest, C=HU
Issuer: EMAILADDRESS=info@netlock.hu, CN=NetLock Teszt (Class T3) CA, OU=Tanúsítványkiadó, O=NetLock Kft., L=Budapest, C=HU
Serial number: 49ac23040010
Valid from: Mon Mar 02 19:18:44 CET 2009 until: Sat Mar 01 19:18:44 CET 2014
Certificate fingerprints:
         MD5:  47:A8:6B:D3:09:74:60:CD:F4:FF:C1:D6:08:0D:20:BE
         SHA1: 90:AD:6E:9B:6E:EE:DC:10:32:65:A2:8D:AD:8C:D1:D3:E0:E6:A4:58
         Signature algorithm name: SHA256withRSA
         Version: 3

Extensions:

#1: ObjectId: 2.5.29.15 Criticality=true
KeyUsage [
  Key_CertSign
  Crl_Sign
]

#2: ObjectId: 2.5.29.19 Criticality=true
BasicConstraints:[
  CA:true
  PathLen:4
]

#3: ObjectId: 2.5.29.14 Criticality=false
SubjectKeyIdentifier [
KeyIdentifier [
0000: 08 8B 02 68 AA 5B 9D BF   2E 11 4B 02 39 34 23 85  ...h.[....K.94#.
0010: 9B B4 95 D6                                        ....
]
]

Trust this certificate? [no]:

Látható, hogy importáláskor megkérdezi, hogy megbízunk-e a tanúsítványba, azaz a beszerzési forrásunk megbízható volt. A JDK alapértelmezetten tartalmazza több hitelesítésszolgáltató tanúsítványát. Egyrészt vannak rendszerszintű tanúsítványok, valamint vannak felhasználóhoz tartozó tanúsítványok. Ezeket a Java Control Panelen is fel lehet venni. A rendszer szintűek a JRE lib\security könyvtárban vannak, jelszava changeit. A felhasználói szintű tanúsítványok a Unix-on a ${user.home}/.java/deployment/security könyvtárban, Windowson a ${deployment.user.home}\security könyvtárban vannak (pl. C:\Documents and Settings\vicziani\Application Data\Sun\Java\Deployment\security\trusted.certs), ezeknek nincs jelszavuk.

Java Control
Panel

Kilistázva a kulcstárunkat láthatjuk, hogy már három tanúsítvány van a kulcstárunkban:

  • netlock teszt aláíró tanúsítvány netlock kft. azonosítója: NetLock hitelesítésszolgáltató teszt tanúsítvány
  • jtechlog: önaláírt tanúsítvány, privát kulccsal
  • netlockteszt: netlock által számomra kiosztott teszt tanúsítvány, privát kulccsal
keytool -list -keystore mykeystore -storepass storepass

Keystore type: JKS
Keystore provider: SUN

Your keystore contains 3 entries

netlock teszt aláíró tanúsítvány netlock kft. azonosítója, 2011.02.05., PrivateKeyEntry,
Certificate fingerprint (MD5): 92:4F:6A:DA:0F:29:99:F9:73:C5:AF:7E:2E:AF:AC:A8
jtechlog, 2011.02.05., PrivateKeyEntry,
Certificate fingerprint (MD5): 8B:FF:C4:FA:38:E7:45:59:64:18:AE:99:F4:F4:80:11
netlockteszt, 2011.02.05., trustedCertEntry,
Certificate fingerprint (MD5): 47:A8:6B:D3:09:74:60:CD:F4:FF:C1:D6:08:0D:20:BE

Aki nem akar parancssorból bajlódni, az használhatja a grafikus Portecle alkalmazást is.

Portecle

Megjegyzem, hogy az openssl is képes X.509 és PKCS #12 tanúsítványokat, valamint PKCS #10 Certificate signing requesteket használni, melyek kezelhetők a keytoollal.

Az, hogy hogyan használjuk fel ezeket a kulcsokat, egy későbbi poszt témája lesz.