Ki is az a Java architect?

Manapság Magyarországon is egyre gyakrabban keresnek Java architect-et, de kérdés, hogy ez a pozíció vajon milyen feladatokkal járhat? Egzakt definíciója nincs, az itt leírtak a saját tapasztalataim és véleményem tükrözik. Be kell vallanom, a Technical Job Interview Questions for Java EE architects cikk is nagyon elgondolkodtatott.

Az architect szó a görög arkhitecton szóból származik, ami az arkhi (vezető) és tekton (építész) szóból áll, így nagyjából vezető építészt jelent. A főnököm főkonstruktőrt szokott emlegetni, ami nekem szimpatikus és ráadásul magyar kifejezés. Az informatika ezt a kifejezést is az építészetből vette át, mint pl. blueprint vagy a tervezési minta szavakat.

A szoftverfejlesztés az architect fogalmát kb. az 1990-es évek végén vette át, amikor is a szoftver rendszerek egyre bonyolultabbakká váltak, és a szoftverfejlesztési problémák megoldására elkezdett terjedni az objektumorientált programozás. Már nem egyedülálló, monolitikus, szigetként működő alkalmazásokat kellett fejleszteni, hanem más rendszerekhez illeszkedni tudó, azokkal kommunikáló, komoly üzleti logikát megvalósító szoftver rendszereket. A megoldást a rendszerek kisebb alrendszerekre való szétvágása, illetve az alrendszerek több rétegre való bontása jelentette. Elterjedtek a két, három és n-rétegű architektúrák, lassan minden nagyvállalati (enterprise) lett. A rendszerek közötti kapcsolatok megvalósítását az Enterprise Application Integration-től (EAI) várták, amely nem más, mint olyan architektúrális elvek gyűjteménye, melyek az integrációt hivatottak megoldani. És szükség volt valakire, aki az ilyen bonyolult rendszerekkel kapcsolatban képes volt felmérni az igényeket, azonosítani a kockázatokat, becsülni, magas szinten megtervezni és specifikálni a feladatokat, és ellenőrizni a megvalósítást.

Az előzőekből is kiderül, hogy az architect az üzlet és az informatika között helyezkedik el. Ismeri, megismeri, érti az üzleti területet, valamint a megrendelő által megfogalmazott, a rendszerrel kapcsolatos üzleti elvárásokat, az un. funkcionális követelményeket. Az architect feladata ezen követelmények informatikai vetületeinek feltárása, és az informatika felé ezek közvetítése. Az üzleti problémákra technológiai megoldásokat képes adni.

Vegyük sorba, hogy egy szoftverfejlesztés életciklusát alapul véve, melyik fázisban milyen feladatai lehetnek az architect-nek, és ez alapján azt, hogy milyen képességekkel kell rendelkeznie.

Az architect tehát egy szoftverfejlesztési projekt legelején, már az ajánlatírás fázisában aktívan beszáll a projektbe. Egyrészt megérti a funkcionális követelményeket. Ezen kívül képes felmérni a rendszerrel kapcsolatos nem funkcionális gyakran minőségi követelményeket, melyek azok az elvárások, melyek nem konkrétan egy üzleti használati esethez köthetőek. Ilyen pl. a teljesítmény, magas rendelkezésre állás, hibatűrés, skálázhatóság, biztonság, fenntarthatóság, továbbfejleszthetőség, üzemeltethetőség, tesztelhetőség, használhatóság, felhasználói felülettel kapcsolatos követelmények, stb. Nem funkcionális igényként fontos definiálni az ügyfél oldali megszorításokat is, mint pl. a kötelezően használt platformok, eszközök, valamint a más rendszerekhez való illesztési lehetőségeket és elvárásokat. Meg kell említeni a módszertannal kapcsolatos és dokumentációs követelményeket, jogszabályoknak való megfeleléseket és a szakterületi szabályokat. Ezen igények egy része mérhető bizonyos mérőszámok definiálásával, más követelmények azonban korántsem ennyire egyértelműek. A nem funkcionális követelmények érkezhetnek az üzleti oldal, de a megrendelő informatikai gárdája felől is.

Ugyanígy képes felmérni a szállító oldali lehetőségeket is. Ismeri a fejlesztési csapatot, és annak képességeit, a fejlesztők által használt szabványokat, technológiákat és eszközöket.

Ezáltal már az ajánlati fázisban aktívan szerepet kell vállalnia. A követelmények alapján ugyanis azonosítania kell a technológiai kockázatokat, általánosságban a megvalósíthatóságot. A kockázatokat minél előbb fel kell ismernie, és osztályoznia. Becsülnie kell, egy probléma bekövetkezésének valószínűségét, valamint a bekövetkezése által okozott kárt, az elhárításának erőforrás igényét. Valamint meg kell határoznia, hogy milyen erőforrás szükséges a probléma kialakulásának megakadályozására. Ezek alapján egy rangsort kell felállítania.

Ezek alapján víziót kell alkotnia. Bizonyos helyzetekben lehet, hogy prototípus építésére is szükség lehet. És ez alapján erőforrást is kell becsülnie. Látható tehát, hogy már a projekt elején kiemelt szerepe van, hiszen a projekt alapvető sikeressége függ egy jó architektúrán, egy pontos becslésen, mely kihat az árajánlatra, a projekt költségvetésére is. Nem utolsósorban az architect-nek olyan magas szintű döntéseket kell hoznia, mely a projektben részt vevő összes személyre kihat, hiszen az ő által kidolgozott koncepciót kell megvalósítani az általa megbecsült idő alatt, így rajta is múlhat, mennyire motiváltak a projekt tagok, esetleg mennyi túlórát kell a projektbe fektetni.

A követelmény elemzés és tervezés fázisában szintén nagy részt kell vállalnia. Ki kell választania a problémás használati eseteket, és előre priorizálnia. A szoftverrendszer magas szintű tervezését kell elvégeznie és dokumentálnia. Milyen alrendszerekből álljon, ezek hogyan kommunikáljanak egymással és külső rendszerekkel, valamint hogyan épüljenek fel. Milyen eszközök és technológiák használandóak. Itt lehet szükség bonyolultabb prototípusok építésére is. A prototípusoknak több fajtája lehet, eldobandó, továbbfejleszthető és architektúrális. Az eldobandó csak valaminek a kipróbálására jött létre, a továbbfejleszthető akár a későbbi rendszer alapjául is szolgálhat, és az architektúrális az architektúra elemek helyes együttműködésének tesztelésére szolgál, melyet mintaként használva felépíthető a rendszer. Az architektúrális tervezés és a rendszertervezés között több különbség is van, melyet érdemes tisztázni. Az architektúrális tervezés magasabb absztakciós szinten van, nem olyan részletes. Általában csak rendszer/alrendszer szintig megy, illetve azok rétegeit tárgyalja, de részletesen nem foglalkozik a rétegekben szereplő komponensekkel. Általában a nem funkcionális követelményekre, és a kockázatos funkcionális követelményekre koncentrál. Átnézi az elkészült dokumentációkat.

Az implementáció és tervezés során támogatja és ellenőrzi a fejlesztőcsapatot, az egész fejlesztési folyamat előrehaladását nyomon követi. Kidolgoz belső fejlesztési szabványokat, és folyamatosan figyeli azok betartását. Fejlesztők architektúrális kérdéseit igyekszik megválaszolni, segít az esetleges architektúrális módosítások végrehajtásában. A fejlesztés közben workshop-okat rendez az aktuális fejlesztés közben felmerült problémákról, és moderál úgy. Ezek nem akaszthatják meg a fejlesztést, nem lehet kötelező program. Ismernie kell a fejlesztési metodológiát, a használt eszközöket. Ha kell, felgyűri az ingujját, és akár kódolással segíti egy probléma lokalizálását, megoldását. Otthonosan mozog a build, release, deploy folyamatokban. Ugyanígy magas szintű rálátása van a tesztelési folyamatokra, eszközökre (harness) is, hiszen az architektúrákkal kapcsolatban egyre erősebb igény a minél kényelmesebb tesztelhetőség.

A bevezetés és a támogatás során folyamatosan tartja a kapcsolatot az üzemeltetéssel is, a feltárt hibákat 2nd level support részeként elemzi, kategorizálja, és kommunikálja a fejlesztők felé. Próbálja az üzemeltetés és a fejlesztés közötti gyakran jelentkező szakadékot áthidalni, a feleket egymáshoz közelebb hozni.

Milyen képességekkel kell rendelkeznie egy architect-nek, hogy ezeket a feladatokat el tudja látni? A legfontosabb a megfelelő mennyiségű tapasztalat. Ezt egyrészt megszerezheti tanulás révén, folyamatos képzésekkel, önképzéssel, a trendek figyelésével, tájékozottság fenntartásával. Másrészt rengeteg gyakorlati tapasztalattal kell rendelkeznie. Úgy gondolom, egy cégnél több évig (>5) maradó architect elveszik a napi rutinban, hiszen nem találkozik más problémákkal, emberekkel, megoldásokkal, gondolatokkal. Ezért érdemes vagy váltani, vagy részben máshol is ilyen jellegű tevékenységeket vállalni.

Egy architect-nek rendelkeznie kell menedzsment képességekkel és technikai tudással is. Kockázatokat kell kezelnie. Másrészt becsléseket kell végezni. Ez sajnos nem tanulható, csak tapasztalat segíthet abban, hogy egy probléma megoldása az adott környezetben mennyi erőforrást igényel. Állandóan döntéseket kell hoznia. A döntéseket folyamatosan dokumentálni szükséges, ugyanis nem csak egy döntés, de az ahhoz vezető út is nagyon fontos lehet a projekt szempontjából. Nagyon sok projekt esetében hangzott el a kérdés, mikor a projekt előrehaladása folyamán egy döntés logikátlannak tűnt, hogy vajon az elején miért is ez lett meghozva.

Nagyon jó kommunikációs képességekkel kell rendelkeznie. A projekt során szinte az összes projekttaggal kapcsolatban van. Nagyon fontos a követelmények felmérésénél, a víziójának másokkal való elfogadtatásával. Gondoljunk bele, az ő döntései a csapat minden tagjára kihatnak, nem mindegy, hogy mennyire tudja ezeket a többiekkel elfogadtatni. Nem ülhet elefántcsonttoronyban, és ott olvassa a dokumentációkat, és készíti a specifikációit. A fejlesztés során is végig mentoring tevékenységet kell végeznie.

A jó architect megoszt. Megosztja a tapasztalatait, véleményeit, az érdekességeket, melyekkel találkozik. Megosztja a döntéseihez vezető utak lépéseit, a döntésnél figyelembe vett érveket. Megosztja a specifikációkat, dokumentumokat, a pilot eredményeit. Megosztja a vízióját.

Az architect-nek nem feladata mindennek a felderítése, megtervezése. A kollégáira támaszkodik, az általuk adott specifikus tudásokból állít össze egy architektúrát. Figyelembe veszi infrastruktúrális ügyekben az üzemeltetőket, fejlesztési kérdésekben a programozókat, tesztelési kérdésekben a tesztelőket. De érti mindegyik nyelvét, és az átadottakat tudja az üzlet felé kommunikálni, és fordítva. Darabokból épít egészet.

Nem mehet minden probléma mélyére, tudnia kell, mikor kit kell megkérnie. Ha megtenné, elaprózná az idejét, és újra az elefántcsonttoronyban kötne ki, immár technológiai problémákkal körülvéve. A feladatokat meg kell tudnia osztani.

Gyakori kérdés, hogy jól kódol-e az architect? Nem feltétlenül. Persze nem árt, de a többi dolga mellett erre már kevésbé jut ideje, és valljuk be, ha az ember nem 8 órát kódol folyamatosan, ki lehet menni a gyakorlatból. Nem ismeri az eszközöket és API-kat sem olyan mélységben. De egy adott problémát meg tud valósítani, lehet, hogy nem olyan elegánsan, mint egy fejlesztő, feltehetőleg nem is annyi idő alatt, de hasonló megoldásokkal. Kódot olvasni tud, debugol, optimalizál. Ismeri a legjobb gyakorlatokat és tervezési mintákat. Rengeteg tapasztalata van, hogy egy probléma más rendszerekben hogyan került megoldásra. Valamint dereng még senior vagy vezető programozó korából, hogy akkor hogyan is csinálta. A tudásának ereje nem is a tudásának mélységéből, hanem szélességéből adódik. Tudja mit hol kell keresni. Kódolási képességek nélkül nem fogadják el a fejlesztők.

Jó dokumentálási képességekkel kell rendelkeznie, tudnia kell írnia. Rögzíteni a döntéseket, és azok indokait, valamint a vízióját írásban is át kell tudnia adni a feleknek, akár egy ajánlat, akár egy specifikáció esetén.

Maximális mértékben figyelembe kell vennie a körülményeket, alkalmazkodnia kell. Nem szabad abba a hibába esnie, hogy az önéletrajzának bővítse miatt választ technológiát, nem az adott projekten próbál ki új dolgokat, vagy mert csak ahhoz ért. Figyelembe kell vennie a csapatot. Ahhoz, hogy egy feladatot a leghatékonyabban lehessen elvégezni, a maximális újrafelhasználhatóság szükséges, tudásban is. A csapat tudásának megfelelően kell megoldásokat, módszertanokat, eszközöket, technológiákat, szabványokat választania. Nem választ ki egy programozási nyelvet, mert az menő, vagy alkalmasabb a feladatra, ha a fejlesztők közül egyik sem használta még, akár ő sem. Félre kell tenni a személyes preferenciáit.

Amennyiben egy architect nem csak egy konkrét projekten dolgozik, hanem egy cégnél hosszabb távon alkalmazásban áll, érdemes valamilyen stratégián is dolgoznia. Egyrészt be kell gyűjteni a menedzsment felől érkező, még csak a távolban felvillanó üzleti igényeket, és beszélnie kell a fejlesztést végző csapat minden tagjával, hogy mit éreznek nehéznek, problémásnak. A kettőt egybegyúrva, minden oldallal egyeztetve kell kialakítania egy olyan stratégiát, mely egyre gördülékenyebbé és hatékonyabbá teszi a fejlesztéseket, nem korlátoz, és az új tagok munkába állását is kellően megkönnyíti.

No de evezzünk egy kicsit technikai vizekre, nézzük, miben kell otthonosan mozognia egy ilyen szakembernek. Az elosztott rendszerek térhódításával jelent meg az igény az architect-ekre is. Hiszen minél nagyobb az elosztottság, annál több a kihívás, annál több választási lehetőség van. Egy alrendszer is egyre bonyolultabbá és bonyolultabbá válhat. A problémamegoldás egyik hatékony fegyvere a dekompozíció, komponensekre bontás. A komponensek együttműködnek, köztük interfészek helyezkednek el. Fontos az egységbe zárás (encapsulation). Az interfészek használata megkönnyíti a cserélhetőséget, tesztelhetőséget. A komponenseket megfelelően szét kell tudni választani, mindnek csak a saját feladatát kell tudnia elvégeznie (resposibility). Kialakult az Enterprise Application Integration, valamint a Service Oriented Architecture. Látható, hogy mélyebb szinten, alkalmazáson belül ugyanezeket az elveket kell alkalmazni, és látható, hogy az előbbi fogalmak egy az egyben jelennek meg objektumorientált programozás esetén is. High cohesion, low coupling. Ezeket a komponenseket és a komponensek közötti kapcsolatokat magasabb absztrakciós szintre kell emelni, modellezni kell. A rendszereket különböző nézőpontokból kell megfigyelni, pl. statikus esetben a rendszer felépítését, dinamikus esetben a rendszer működését. Ezeket valahogyan ábrázolni kell, kifejező leíró nyelv erre az UML. Fontos, az architect nem a való világ megfelelő darabját szakítja ki (üzleti terület), mint a tervezők, hanem már rendszer szinten, n agyon magas szintű objektumokban gondolkodik, informatikai fogalmakban. Leghasznosabb eszköze a component, deployment és sequence diagram. Gyakori problémákra gyakori, elterjedt megoldásokat alkalmaz, tehát ismeri a tervezési mintákat és személyre tudja szabni azokat. És itt nem kizárólag a Gang of Four tervezési mintákra kell gondolni, hanem az un. architectural pattern-ekre is. Ide kapcsolódik szorosan a refactoring is.

Be kell vetnem pár bűvös szót is, felsorolásképpen, szigorúan össze-vissza, mely területekkel egy architect-nek már találkoznia kellett a szoftverfejlesztéssel kapcsolatban: webszolgáltatások (SOAP/REST), SOA, cloud, event driven architecture, domain driven design, Behaviour-Driven Development, test driven development, continuous integration, continuous delivery, agile development, dependency injection, inversion of control, AOP, caching.

A Sun, később az Oracle ennél talán behatároltabban kezeli az architect-et. Végighallgattam egy több napos "Architecting and Designing J2EE Applications" képzést. Ennek első fele kb. a fentebb leírtakat ecseteli meglepően kevés technológiai utalással, későbbi részek már a technológiára mennek rá. Ennek megfelelő a Oracle Certified Master, Java EE 5 Enterprise Architect vizsga is, érdekes, Java EE 6-ra még nem jelent meg. Az említett linken látható, hogy ez nem csak egy teszt kitöltéséből, hanem azon felül egy esszé megírásából és annak megvédéséből áll.

Természetesen az Oracle a saját komponens architektúráját kéri számon, azaz az EJB technológiát, valamint annak környezetét, a Java EE szabványt. Ez utóbbiból megköveteli a JDBC, JPA, JMS, JCA, Servlet, JSP, JSF, JAXB, JAX-WS ismeretét. Kitér a komponensek környezetét biztosító alkalmazásszerverekre, valamint a Java EE tervezési mintákra is.

Az EJB mellett azonban ne felejtkezzünk el a Spring-ről és az OSGi-ról sem.

Úgy gondolom, az áttekintő tudás hasznos, de nem megkövetelendő a különböző JVM-re épülő nyelvek, mint pl. a Groovy vagy Scala ismerete, valamint a naprakészség olyan modern irányzatokban, mint pl. a NoSQL eszközök.

Ma már az architect-ek is szakosodhatnak. Lehetnek enterprise architect-ek, akik az alkalmazásintegrációt tartják szem előtt. Lehetnek application vagy system architect-ek, akik az alkalmazások belső felépítéséért felelnek. Lehetnek infrastructure architect-ek, akik az infrastruktúráért felelősek, mint hardver, szerver szoftverek, hálózat, adatbázis, és kedvencük a skálázhatóság, fürtözés, terheléselosztás és újabban a virtualizáció.

Megnéztem több állásportált is, száz Java fejlesztői állásra maximum három-öt Java architect jut. Egyrészt nem annyira elterjedt itthon, másrészt szeretik a cégek a saját szakemberüket kinevelni. Meglepő azonban, hogy ez a pár állás viszont elég pontosan írta le a feladatköröket, azaz tudják, kit keresnek.