AOP

2002. november 29.

Mostanában egyre többször szó esik a vezető objektumorientált irányzatra épülő, vagy azzal teljesen ellentmondó irányzatokról. Nemrég fedeztem fel az aspektusorientált programozási módszertant (Aspect Oriented Programming - AOP), melyet egy 1997-es cikk indított el.

Természetesen már van több Java nyelvű megvalósítás is, ezek közül én az AspectJ eszközt nézegettem.

Az aspektusorientált programozás egy magasabb szintű absztrakció, mely megpróbálja az olyan általános célú kódrészelteket egységbe foglalni, melyek nehezen szedhetők külön egy osztályba, hiszen egy tipikus objektumorientált alkalmazásnál az osztályokban általában elszórva helyezkednek el (cross-cut). Ezáltal a kód rövidebb, tisztább, modulárisabb, érthetőbb, biztonságosabb és könnyebben módosítható lesz. Használható képfeldolgozási filterek, algoritmusok ciklusainak összevonására, forgalomirányításra, naplózásra, hiba utáni visszaállításra.

Az AspectJ egy olyan eszköz, mely a Java nyelvet kibővíti aspektusorientált funkciókkal. Nem a forrást piszkálja, hanem a már kész bájtkódot.

Mint ebből a cikkből is kiderül, alapfogalmai a join point, mely egy Java program egy végrehajtási pontja, mely lehet az a pont, ahonnan egy metódust hívnak, egy metódus végrehajtásának eleje és egy nem privát tag értékadása. A point-cut a join pointok halmaza, bizonyos feltétellel feltételekkel definiálva. A join point nem állhat magában. Az advice declaration egy típust és egy kódrészt tartalmaz. Amikor a vezérlés egy join pointra kerül, és a point-cutban megadott feltétel igaz, akkor lefut a típusnak megfelelően az advice declaration kódja. Az inter-type member declarationnal az osztályhoz kívülről tagokat adhatunk a forrás változtatása nélkül. Az aspektusok az osztályokkal megegyező szinten vannak, és point-cutokat, advice declarationöket és inter-type member declarationöket tartalmazhatnak.

Hogyan használható ez pl. loggolásnál? Megadjuk, hogy a join point egy metódus hívása legyen, és a feltételt beállítjuk wildcard karakterekkel, hogy a *.setNev(..) metódusoknál legyen igaz. Megadjuk a típust, hogy before(), azaz a végrehajtás előtt fusson le a loggolást végző kód, és implementáljuk a loggolást. Majd megadjuk, hogy mely osztályokra vonatkozzon ez az aspektus. Így szépen elválasztottuk, a loggolást az osztályoktól, és saját komponensben (aspektusban) implementáltuk.

Mostanában egyre hosszabbakat írok, megpróbálok visszavenni.