Ahogy egy korábbi posztomban írtam, a repülőgépek a saját pozíciójukat 1090 MHz-en ADS-B technológiával szórják egy Mode-S transzponder eszközzel, amit egy olcsó, RTL2832U chip alapú USB stickkel venni lehet. Erre a chipre építenek DVB-T vevőket is, mellyel lehet fogni digitális földfelszíni tévé műsorokat. De van direkt amatőr rádiós / SDR (Software Defined Radio) felhasználásra szánt vevő RTL-SDR Blog V3 és V4 néven, melyet az RTL-SDR Blog csapat optimalizált.

Ez sok mindenre felhasználható, többek között:

• Repülőgépek helyzetének követése
• VHF amatőr rádióforgalom hallgatása
• FM rádió hallgatása és RDS (kiegészítő adatok) dekódolása
• DAB digitális rádióadások hallgatása
• Rendőrségi, Mentők, tűzoltóság és egészségügyi rádióforgalom hallgatása
• Légiforgalmi irányítási beszélgetések hallgatása
• Vezeték nélküli hőmérséklet- és fogyasztásmérő szenzorok jeleinek vétele
• NOAA időjárási műholdképek vétele
• Műholdak és a Nemzetközi Űrállomás (ISS) jeleinek vétele
• Stb.

Ezek a stickek természetesen Raspberry Pi-hez is csatlakoztathatóak, és igen kiforrott szoftverek vannak hozzá.

Újra megrendezik a Magyarországi Web Konferenciát 2026. április 18-án, az Óbudai Egyetemen.

Egyetlen nap alatt több mint húsz előadás közül lehet válogatni fejlesztés, web, DevOps, UX, AI, valamint low-code/no-code témákban. A program már elérhető, a részvétel pedig ingyenes, de regisztrációhoz kötött.

Java témában is több előadás lesz: szó esik majd a servletekről, a párhuzamos programozásról (virtual threadek), a funkcionális megközelítésről, a Springről és a Play Frameworkről, valamint az AI-ról is.

Én is tartok előadást “Merre tart a Java és a Spring 2026-ban?” címmel.

Ha érdekel a téma, gyere el — és ha ott leszel, szívesen beszélgetek veled személyesen is!

Álljon itt az előadásom rövid összefoglalója:

A Java továbbra is az egyik leggyorsabban fejlődő platform: félévente érkeznek az új verziók, legutóbb 2026 márciusában a Java 26. Az elmúlt kiadások alapján jól kirajzolódik, merre tart az ökoszisztéma. Az előadásban áttekintem a legfontosabb irányokat: performancia, párhuzamosság (virtual threads, structured concurrency), Data Oriented Programming, egyszerűbb tanulhatóság, integrálhatóság (Project Detroit), és természetesen az elmaradhatatlan AI. A Spring is megállíthatatlanul zakatol, a Boot már lassan a 4.1, a Framework a 7-es verziónál, és… az AI. Az előadás célja, hogy segítsen eligazodni a trendek között, és megmutassa, mely technológiákra érdemes már most felkészülni.

Előfordul, hogy az egyik metódusból értéket kell átadnunk egy másik metódusnak anélkül, hogy azt paraméterként adnánk át. Lehet ez amiatt, mert a két metódus között nincs közvetlen hívás, és nincs ráhatásunk a közbülső metódusokra.

Ilyen lehet pl. a bejelentkezett felhasználó, a tranzakció, vagy a log MDC. Ezeket gyakran környezetnek (contextnek) nevezik, pl. Security Context, Transaction Context, Mapped Diagnostic Context.

Másképp kell ezt megoldani Servlet API-ra épülő megoldásnál (ThreadLocal), pl. Spring MVC-nél, és máshogy reaktív módon, pl. a Project Reactorra épülő Spring WebFlux esetén (context). Sőt, a 25-ös Javaban megjelent a ScopedValue osztály a ThreadLocal osztály kiváltására.

A poszthoz tartozó példaprogram elérhető a GitHubon.

A poszt még két videót tartalmaz.

Figyelem! A poszt nem AI-jal készült!

Talán minden ott kezdődött, mikor az első Linux kernelt fordítottam egy 486-os PC-n. A számítógéphez egy betárcsázós modem volt kötve, és a sötét szobában néztem, ahogy a konzolon szaladnak végig a számomra érthetetlen sorok. Persze elhasalt. Majd újra elhasalt. De maradandó élmény volt, mikor hiba nélkül végigfutott, és használatba vehettem az első saját kernelemet. (Azt ígérték, gyorsabb lesz, hittem is, hogy gyorsabb, de valójában nem volt az.)

Az egyetemen a gépteremben VAX/VMS-t használtunk, távoli terminállal, konzolos böngészővel és levelező programmal. Fordítottam rajta Java forráskódot is. Percekig. Az asztali gépbe be volt dugva a külső winchester keret, benne a saját disk, mi csak úgy hívtuk, rack. FTP-vel másoltam rá az MP3-akat az Internetről.

Második munkahelyemen mondták: “Ha megírtad a programod, telepítsd is fel. Itt egy SSH elérés.” Linux, JDK 1.4, Tomcat, 2008-at írunk. Ekkor még nem létezett a szó, DevOps.

Később, mikor már komolyabb rendszerek fejlesztésében vettem részt, többször megfordultam nagyobb szervertermekben. Egyszer bementünk a BIX-be, a Victor Hugo utcában. Mindig elvarázsoltak az embernyi rack szekrények, rajta a villogó ledek, a deréknyi kötegek UTP kábelekből, és az RJ45 csatlakozó jellegzetes kattanása.

Érdekes, gépet építeni sosem szerettem. Nem szerettem a SATA kábeleket, a PCI csatlakozókat, az elgörbült CPU lábakat, a pasztázást, a jumpereket.

Hálózatok 1 tantárgy teljesítéshez kötelező olvasmány volt a Tanenbaum-féle Számítógép-hálózatok könyv. Nem varázsolt el. Most már igen, meg kellett rá érni.

Mikor megjelent a Raspberry Pi, azonnal rendeltem. Sokáig a fiókban volt, de ma már folyamatosan megy.

Ma a YouTube-on előszeretettel nézem azokat a timelaps videókat, ahol egy kábeldzsungelből egy rendezett szervertermet varázsolnak. Ahol lelkes kollégák saját labor környezeteket (home hab) alakítanak ki, vagy egymás megoldásaira reagálnak. (Párat meg is fogok osztani.)

Eljött az idő, hogy én is kialakítsam az otthoni hálózatomat, és labor környezetemet.

Cloudban egy viszonylag kevés erőforrással rendelkező virtuális gépen futtatok egy Spring Boot alkalmazást. (Ez amúgy a Learn web services oldalamhoz készült példa alkalmazás, mely CXF keretrendszerrel SOAP-os webszolgáltatást biztosít.) Sajnos többször elfogyott a memória, így választhattam, hogy vagy natív binárist készítek belőle, és bízom benne, hogy kevesebb memóriát foglal, vagy váltok egy erősebb gépre.

Gondoltam itt az alkalom, hogy élesben kipróbáljam, hogy mit nyújt a GraalVM, beváltja-e a hozzá fűzött reményeket. Külön érdekelt, hogy lesz-e gond a CXF keretrendszerrel, melynek nincs GraalVM támogatása. Már most elárulom, a natív bináris hetek óta fut gond nélkül.