StringBuffer

Annyira közhely számba megy, hogy most már muszáj itt is szerepeltetnem, hogy mennyire nem jó, ha String objektumokat + művelettel konkatenálunk, ahelyett, hogy a StringBuffer osztályt alkalmaznánk.

Nézzük a következő kódot, ahol az egyik metódus az egyik, a másik a másikat használja.

public class Test {

public void good() {
StringBuffer sb = new StringBuffer();
for (int i = 0; i < 10; i++) {
sb.append("a");
}
System.out.println(sb);
}

public void bad() {
String s = new String();
for (int i = 0; i < 10; i++) {
s += "a";
}
}

}

Ha lefordítjuk, és utána ráengedjük a javap utilt (javap -c Test), akkor láthatjuk, a disassemblált kódot.

A rossz megoldásnál a ciklus törzsében mindig létrehoz egy StringBuffer-t, és a két szöveget hozzákapcsolja, majd meghívja a toString metódust. Mint tudjuk, a példányosítás elég erőforrásigényes művelet, így sokat takarítunk meg, ha csak egyszer fut le.