JSF
Sajnos mostanában ritkábban van időm ide írdogálni, de azért igyekszem. Nemrég írtam az Ant-ról, és aki azóta megnézte és próbálgatta, most egyből ellenőrizheti a tudását ezen a teszten. Írtam már a kódolási konvenciók hatékonyságáról is, és most a Sun-nál megjelent egy újabb cikk, mely azt taglalja, milyen konvenciókat alkalmazzunk JavaServer Pages használatakor.
Itt ír a JavaServer Faces technológiáról, mely egy programozási modell, és lehetővé teszi, hogy újrafelhasználható beviteli komponenseket (form elemek) használhassunk, ezekhez a komponensekhez rendeljük hozzá az alkalmazás üzleti objektumait, illetve szerver oldali eseménykezelőket használjunk. A JavaServer faces magába foglal egy API-t, mellyel a komponensek állapotát szabályozhatjuk, eseménykezelőket írhatunk, adatokat ellenőrizhetünk. Ezen kívül tartalmaz egy JSP custom tag library-t, mellyel a JSP funkcióit bővíthetjük ki a JavaServer Faces modelljének megfelelően. Tulajdonképpen ekkor nem kell a markup nyelvhez kötődnünk, azaz a beviteli elemeket nem HTML nyelven adjuk meg, hanem ezekkel a custom tag-ekkel. Így egy JSP akár több eszközt is kiszolgálhat, mint pl. web vagy wap böngészőt.
Gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy ez a réteg a prezentációs illetve alkalmazás réteget köti össze úgy, hogy élesen el is határolja a kettőt egymástól. A JSP-re épül rá a prezentációs oldalon, így nem kell nekünk vesződnünk a form által küldött paraméterek elemzésével, validálásával és feldolgozásával, hanem a ez automatikusan történik, illetve egy esemény modellt is vezet be, hasonlóan a vastag kliensek építése esetén, azaz a form-on elhelyezkedő gombok eseményt generálnak. Ezen kívül a beviteli elemek állapotát is az API-n keresztül tudjuk befolyásolni, és nem a HTML nyelvvel kell bűvészkednünk.
Egy JavaServer Faces lap életciklusa a következő: a böngésző elküldi a kérést, és a szerver oldalon felépül egy fa, mely a beviteli komponenseket tartalmazza. Ezután a fáben szereplő összes komponens konkrét értéket kap, melynek nem változott az értéke, az elküldött paraméterek alapján. Ezután lehet olyan eset, hogy az egyik komponens értékének függvényében megváltozik egy másik komponens. Ekkor újra felépül a fa, és a kliensnek visszakerül az új oldal, immár a változott értékekkel. Ha nincs ilyen helyzet, akkor a változtatott értékeket validálni, ellenőrizni kell. Ha elfogadhatóak, akkor megy tovább a végrehajtás, ha nem, akkor hibaüzenet megy a böngészőnek. Ha a megváltoztatott adat elfogadható, akkor a fában a megfelelő komponens értéke erre változik. Ezután hajtódhat végre az üzleti logika, majd a választ a szervlet lerendereli, és elküldi a böngészőnek.
Hogy miben más ez, mint a The Sun ONE Application Framework (JATO) vagy a Struts? Elég sok átfedés van, de alapjaiban a JavaServer Faces egy egyszerű komponens modellt szeretne adni, míg a másik két technológia magasabb szinten mozog. Ideális eset az lenne, ha a másik két framework a JavaServer Faces-re építene, közvetlenül a JSP helyett. Természetesen a szabványosítási kérelem is be van adva. Aki jobban meg akar ismerkedni vele, ajánlom a tutorialt, illetve egy Qusay H. Mahmoud által írt cikket cikket.