WebDAV tapasztalatok

2009. február 11.

Nem kifejezetten Java téma, de szerintem minden fejlesztőnek hasznos lehet, ha egy kicsit megismerkedik a WebDAV protokollal.

Az utóbbi napokban az volt a feladatom, hogy kialakítsak egy közös helyet dokumentumok (általában Word állományok) megosztására. Az elvárások a következők voltak:

• Maximális biztonság, hiszen komoly projektről van szó
• Elérés a net bármely pontjáról, hiszen nem egy lokális hálózaton belül ülünk
• Egyszerűen, nem programozók számára is egyszerűen telepíthető és használható
• Jogosultságkezelés
• Amennyiben lehetséges, legyen automatikus verziókezelés
• Lehetőleg támogassa a zárolást (lock): ha egy felhasználó elkezd szerkeszteni egy dokumentumot, lehetőleg más addig ne szerkessze (szemben a merge modellel, ahol lehet szerkeszteni, de ha ütközés van, automatikusan vagy kézzel kel feloldanunk)
• Minél jobban illeszkedjen a jelenlegi eszközökhöz

A következő megoldások jöttek szóba:

• WebDAV
• Valamilyen webes document management rendszer, akár egy wiki
• VPN-nel becsatlakozás a cég hálózatába, majd megosztott könyvtár használata
• Microsoft Windows SharePoint Services vagy Office SharePoint Server

Az első a macerásabb konfiguráció miatt kiesett, a Microsoft termékek az áruk, valamint Microsoft-os szerverek hiánya miatt nem jöhetett szóba. A maradék két megoldás közül a WebDAV-ot választottam, hiszen az gyorsan beüzemelhető és kipróbálható volt, valamint illeszkedett a jelenlegi architektúrába.

A Web-based Distributed Authoring and Versioning (WebDAV) a HTTP protokoll kiterjesztése, mely lehetővé teszi azt is, hogy egy web szerverről ne csak lekérjük az állományokat, hanem feltölthessük, módosíthassuk és törölhessük őket. A WebDAV főbb jellemzői, melyeket nem minden kliens támogat: lockolás, tulajdonságok (property-k, metaadatok, pl. író, módosítás dátuma, stb.), használata, névtér kezelés (namespace

• másolás, mozgatás) és fájlok csoportosítása (collections - könyvtárral). Az ígéret szerint kellően gyors hálózatnál, és jó klienssel szinte megkülönböztethetetlen egy lokális meghajtótól. A http sokak által ismert GET, POST, stb. metódusai mellett megjelentek a PROPFIND, PROPPATCH metódusok tulajdonságok kezelésére, MKCOL kollekciók kezelésére, COPY, MOVE az erőforrások kezelésére és a LOCK és UNLOCK a zárolásra.

Ugye ismerősek? Igen, az egyik legelterjedtebb nyílt forráskódú ingyenes Subversion verziókezelő is képes WebDAV-on keresztül működni. Ehhez egy Apache HTTP Server-t kell telepítenünk, és abba a bekapcsolni a mod_dav modult, és az Subversion mod_dav_svn modult. Ha a Subversion repository-t HTTP-n keresztül érjük el, akkor valószínűleg így van beállítva. Ez a konfiguráció többek között a következőket biztosítja:

Apache által támogatott authorizációs mechanizmusok használata

• Teljes körű jogosultságkezelés
• Naplózás
• SSL-lel titkosítható

Ezen megoldásnak nagyon sok előnye van. Egyrészt általában mindenütt működik egy Subversion szerver, amit ezek után dokumentum tárolásra is használhatunk. A HTTP(S) átmegy a tűzfalakon, és a repository, ezáltal a dokumentumaink is böngészőből elérhetőek olvasásra.

A WebDAV-hoz kifejlesztették a DeltaV kiegészítést, ami az eredeti szabványt megtoldja verziókezeléssel. A Subversion nem egy teljes DeltaV megoldás, és megvalósítja az ún. autoversioning opcionális lehetőséget. Ez azt jelenti, ha verziókezelést nem megvalósító kliens támad, akkor is képes a verziók automatikus kezelésére, méghozzá a műveletek után automatikusan kiad egy commit műveletet, és ekkor egy log üzenet automatikusan generálódik hozzá.

De nézzük meg, hogy mi kell ahhoz, hogy módosítsunk is. Vagy egy Subversion kliens, vagy egy kezdő felhasználók számára transzparens WebDAV kliens. No, itt kezdődtek a problémák. A legtöbb operációs rendszer, mint a Windows is tartalmaz beépített klienst, sőt ez kettőt is, korábban Web folders néven, később a Windows XP-ben jelent meg az újabb verziója WebDAV mini-redirector néven. Az előbbi Windows Explorer (és nem az Internet Explorer) bővítménye. A WebDAV mini-redirector fájlrendszer szinten épülne be, de nagyon hibás szoftver, használata nem javasolt (nem kezeli a https protokollt, és az alapértelmezett, 80-as porttól eltérő portokat).

No gondoltam, akkor válasszunk egy 3rd party megoldást a következők közül:

• WebDrive
• NetDrive
• Novell NetDrive 4.0, mely megtalálható a NetWare 6 Client CD-n, valamint a neten is nem teljesen legálisan.

Mindegyik előnye, hogy egy WebDAV elérést drive-ként tudna bemappelni. Három géppel próbálkoztunk, és mindegyik kliens képes volt ezek közül legalább egyet lefagyasztani. Azért sem jó megoldás a használatuk, mert nem működik a zárolás, a Word speciális nevű fájlokat helyez el. Valamint a mentésnél nem egy létezőt módosít, hanem letörli az előzőt, és újra létrehozza.

Ezért maradtam a Windows beépített megoldásánál, de nem a hibás mini-redirector-nál, hanem a Windows Explorer-ből elérhető Web folders-nél, amit a következőképpen kell beüzemelni:

• Hálózati helyek (Asztalról a legegyszerűbben elérhető)
• Hálózati hely hozzáadása
• A varázslóban a „Válasszon másik hálózati helyet” kiválasztása
• Internet- vagy hálózati cím beviteli mezőben az URL megadása
• A tovább gombra, ha HTTPS kapcsolat van, nem böngésző által elfogadott hitelesítésszolgáltató által kiadott tanúsítvánnyal, el kell fogadni (amennyiben nem akarjuk mindig elfogadni, telepíthetjük is), majd ha autentikáció van beállítva, meg kell adni a felhasználónevet és jelszót. Végül adjunk meg egy nevet.
• Fejezzük be a varázslót, és nyissuk meg a hálózati helyet.
• Ekkor megjelenik a megosztott könyvtár.
• Később, ha Windows Explorer-t használunk, akkor megjelenik a Hálózati helyek között a megosztás a bal oldali fában. A megosztás megjelenik a Word Fájl/Megnyitás menüre előugró ablakában is, a Hálózati helyek gombra klikkelve bal alul. Az Office is alapban használja a WebDAV klienst, azaz megnyitáskor megadhatunk WebDAV URL-t is.

Sajnos ez sem tökéletes megoldás, a Word néha elveszíti a kapcsolatot, ekkor lokálisan kell elmenteni, majd újra a megosztásra menteni, és kiválasztani, hogy csak új verziót akarunk feltölteni, nem akarjuk törölni a régit. Linux alatt WebDAV mount-olható a davfs2 vagy fusedav alkalmazásokkal, a Konqueror és a Nautilus beépített támogatást tartalmaz, valamint elérhető egy parancssoros Cadaver kliens is.

Nagyon sokat küzdöttem azzal is, hogy Internet Explorer-ből (vagy Firefox-ból) egy dokumentumra kattintva úgy nyissa meg a Word, hogy azonnal menteni is lehessen. Találtam registry buherálós megoldást, HTTP header módosítással operáló megoldást (MS-Author-Via: “DAV”), Firefox plugin-okat, de sajnos nekem egyik sem hajlandó működni.

Szóval az elképzelés nem rossz, de a silány Windows-os WebDAV kliensek miatt még mindig nincs kényelmes megoldás.

Lehet, hogy mégis inkább egy Wiki alapú megoldást kell keresni. Sőt, ennek keveréke is elképzelhető, hiszen pl. az Atlassian Confluence (ami ugyan kereskedelmi termék) képes a tartalmat WebDAV-on keresztül kiajánlani (ez is verziókövetett), valamint egy WebDAV kliens plugin is van hozzá, más szerverek elérésére.

Hogy kicsit a Java-hoz is köze legyen, vannak Java-s kliensek, mint az DAV Explorer. Volt egy Apache Slide is, tartalomkezelésre, de ennek fejlesztése leállt, javasolt az Apache Jackrabbit használata. Ezen kívül egyszerűen tesztelhetünk WebDAV-ot, hiszen az Apache Tomcat is tartalmaz egy org.apache.catalina.servlets.WebdavServlet nevű servlet-et, mely megvalósítja a WebDAV protokollt.

Frissítés: Sajnos a Word gyakran veszti el a kapcsolatot a WebDAV szerverrel, és ilyenkor csak akkor sikerül neki lementeni a fájlt, ha az eredetit törli. Ezzel viszont ugrik a verziókezelés, hiszen egy törlés, majd egy hozzáadás művelet zajlik a háttérben.

Találtam egy kereskedelmi terméket is IT Hit Map WebDAV Drive néven, lehet, hogy érdemes lenne ezt is megvizsgálni.