Magyarországi Web Konferencia 2009

2009. október 3-án, szombaton volt a Magyarországi Web Konferencia 2009. Rengeteg jó téma és előadás volt, ezért szeretnék ezekről egy összefoglalót írni. Nem csak Java-val kapcsolatos, de alapvetően webes témakörökben. Négy szekció volt, ezek közül kellett mindig a legérdekesebb előadást kiválasztani. Az általam legjobban becsült magyarországi projektek: Prezi.com, Moly és a Ustream. Szerencsére mindegyiktől volt valaki, aki előadást tartott, így azokra beültem. Ha valaha saját projektet indítanék, a Moly oldalt fejlesztő Nagy Bence lelkesedésével, és a Ustream-esek technológiai profizmusával szeretném megtenni.

Első előadást, melyre bementem Halácsy Péter, a Prezi.com alapító technológiai igazgatója tartotta. Előadásának címe HTML5: a Flash halála vagy csak újabb fejezet a böngészőháborúban?. Mivel kicsit később érkeztem, már nem fértem be a terembe, akkora volt az érdeklődés. A HTML 5-öt eddig nem követtem figyelemmel, de pont a napokban jelent meg az Editor’s Draft 4. Sőt, most jött ki a Google Wave is, mely már HTML 5-ben készült, melyet az összes modern böngésző támogat, kivéve az Internet Explorer (ezért próbálja nyomatni a Google a Google Chrome Frame IE plugin-t). A HTML 5-nek nem titkolt célja, hogy használatával RIA alkalmazásokat lehessen összedobni, mellőzve a manapság terjedő Adobe Flash, Microsoft Silverlight, és Sun JavaFX technológiákat. Ennek érdekében a HTML 4 felturbósításán kívül teljesen új API-k is megjelentek, mint canvas 2d rajzolásra, időzített média lejátszás, offline adatbázis, dokumentum szerkesztés, drag-and-drop (akár op. rendszerből is), dokumentumok közötti üzenetváltás, böngésző előzményeinek kezelése, MIME típus és protokoll kezelők. Az előadó főleg az elsőt vizsgálta meg abból a szempontból, hogy a Prezi.com-ot mennyire lenne egyszerű HTML 5-ben fejleszteni. Összefoglalva talán annyi mondható, hogy a HTML nem tartalmaz forradalmi ötleteket, sebessége még elmarad a Flash-től, sok minden hiányzik belőle (pl. klikkelésnél nem mondja meg, hogy melyik elemen történt az esemény, double buffer hiányzik), és várhatóan mint eddig a kompatibilitással is lesznek problémák (ahogy a HTML 4 esetén is még mindig vannak, és az IE még nem kezeli a HTML 5-öt). Viszont ahogy a konferencián is megmutatkozott, rengeteg ember kíváncsi a HTML 5-re, látatlanban is megjósolható, hogy nagyobb lesz a felhasználói bázisa, mint a többi technológiának, így ezért fejlődni fog, fejlódnie kell. Jelenleg még nem alternatíva. Valamint a Flash mellett hozható fel a professzionális, bár nem olcsó eszközök is. Meg lett pl. említve az Adobe Flash Catalyst, mellyel a designer-ek dolgozhatnak, beimportálhatnak Photoshop vagy Illustrator állományokat, interaktív felhasználói felületeket hozhatnak létre, ami mögé a fejlesztő Adobe Flash Builder-ben mögérakja a funkcionalitást.

Még gyorsan sikerült átcsusszannom Silverlight 3 platform innovációk című előadásra, melyet Bátorfi Zsolt tartott, kinek lelkesedése minden előadásából átjön. Néha úgy érzem, hogy érdemes lenne kipróbálni, hogy milyen lehet egy olyan gépezet, mint a Microsoft előnyeit kihasználni. Brutális marketing, integrált eszközök, hatalmas támogatás (lásd pl. a konferencián is átadott egy DVD-nyi oktató anyag). Az előadás volt a Silverlight 3 magyarországi bejelentése is. Újdonság a HD videó támogatása, adaptive streaming, plusz grafikai képességek (hardware gyorsítás, pixel shader), elmozdulás abba az irányba, hogy komoly üzleti alkalmazásokat is lehessen fejleszteni, böngészőn kívül futó alkalmazások (out of the browser), szóval minden, ami a RIA-ban most pörög. Itt is van egy eszköz, az Expression Blend 3-ban bevezetett SketchFlow, mellyel Photoshop-ból lehet importálni, és a designer képes programozás nélkül GUI-t összerakni, példa adatbázist készíteni, és ezt a programozónak átnyújtani, akinek sokkal kevesebb dolga van ezzel, mintha képekből kéne kiindulnia. Bár itt egyedi megoldásként hangzott el, a párhuzamos előadáson esett szó a konkurrencia előbb is említett Adobe Flash Catalyst-jéről.

A következő előadásként Nagy Attila Gábor: Termék életciklus és verziókezelés előadására ültem be. Itt a CVS-ről, Subversion-ről és az újabb, elosztott verziókezelők közül a Git, Mercurial, Bazaar eszközökről esett szó. Elhangoztak best practice-ek a verziókezelők használatáról, a fejlesztői, teszt és éles környezetek használatáról. Pl. felejtsük el a CVS-t, használjunk Subversion-t. A Subversion-ben is az 1.5 előtt nehézkes volt a merge, erre van egy Python-ban írt Svnmerge.py eszköz, mely segít ebben. Az 1.5-ben bevezették a mergeinfo-t, de az előbb említett eszköz még mindig többet tud (ui. trunk -> branch irányba a Subversion eszköz bármikor tud merge-ölni, de az ellentétes irányba már csak egyszer). Linus-nak van egy Git térítő videója, azt érdemes megnézni. Ugye a Git-et is Linus tervezte és fejlesztette a Linux fejlesztéséhez. Alap kijelentés: “a merge a lényeg, branch-elni mindenki tud”. Fontos, hogy tartsuk magunkat ahhoz, hogy minden változtatást külön branch-ben hozzunk létre (feature branch), így ha az ügyfél egyesével válogatja össze, hogy milyen feature-ökre van szüksége, könnyebben összeszedhető (határozatlan ügyfél). Persze ez a projekt indításakor nem megoldható, inkább csak a későbbi karbantartásnál. Itt hangzott el a cherry pick fogalma is. Összességében elmondható, hogy a Subversion kezelése már alap elvárás, de a Git bevezetése nem könnyű feladat, hosszabb betanulási idővel is jár. Érdemes még commit hookokat használni, mellyel eseményekhez (commit) lefuttatandó alkalmazásokat rendelhetünk, mint pl. forráskód, konvenciók ellenőrzése, change log generálása, issue manager eszközökkel való integráció, code review támogatása (pl. értesítések).

Ez után Micsik András: Hogyan mixeljünk össze webszolgáltatásokat, ontológiákat és ágenseket című előadását hallgattam meg. A SZTAKI munkatársa egy olyan projektet mutatott be, melynek során megvalósították a címben leírtakat. Ehhez használták az Apache CFX webszolgáltatás keretrendszert, a Jade, leggyakrabban alkalmazott multiágens keretrendszert, a Jena szemantikus web keretrendszert. Az előbbi kettő integrálására készítettek is egy Web Service Integration Toolkit-et, mely a projekt honlapjáról elérhető. Segítségével az ágensek kéepesek web szolgáltatásokat nyújtani és igénybe venni. A Belief Desire Intention (BDI) modellt alkalmazták. Ez azt jelenti, hogy minden ágensnek van egy képe a világról, vannak céljaik, és vannak eszközeik, hogy ezt a célt elérjék. Ennek egyik megvalósítása a Jadex következtető gép. Ezen kívül használták a Pellet nevű következtető gépet. Ez így elég tudományosan hangzik, feltehetően a példa, mely megoldására a projekt is létrejött, szemléltetni fogja. Egy repülőtéren a gépről leszálló, gépre felszálló utasok szállítására mozgó lépcsőket és buszokat alkalmaznak. Ezek vezérlésére írt program remekül működik addig, míg minden a terv szerint halad. Ha azonban elkezdenek késni a gépek, váratlan helyzetek következnek be, a klasszikus megoldások csődöt mondanak, azonnal kell reagálni a helyzetre. Erre jöhet jól az ágens technológia, ahol minden közlekedési eszközt egy ágens képvisel. Egymással képesek egyszerűen kommunikálni, de az ágensek világában bonyolultabb kommunikációs formák is vannak, egyezkednek, pl. aukciókon vesznek részt. Az ágensek világról alkotott képét a technológiák összekapcsolásával akár szemantikus módon lehet leírni, és következtető gépet alkalmazni. A valós helyzetekre, problémákra elosztottan, jobban tudnak reagálni, így megoldani a közlekedési problémát. A bonyolultabb tudáskészleten végzett következtetések viszonylag lassúak, így az ágens technológia az ágensekbe szétosztott tudásával akár megoldhatja ezt a problémát. Még csak kísérleti fázisban van a projekt, és a bevezetése után is először inkább csak tanácsokat, tippeket tud adni, amit az irányító személy akár felül is bírálhat.

A következő előadást úgy választottam, hogy mostanában nagy hype az alternatív adatbázisok használata, gondoltam kicsit megismerkedem velük. Érdi Bálint CouchDB, a webre termett adatbázis előadása azonban tökéletesen meggyőzött, hogy ezen eszközöknek igen is helyük van a modern web 2.0-ás alkalmazások fejlesztésekor. A CouchDB egy Apache berkekben fejlesztett, nyílt forráskódú dokumentum orientált adatbázis, ahol a lekérdezéseket MapReduce módon, JavaScript nyelven lehet megfogalmazni. A MapReduce a Google által kifejlesztett keretrendszer, hatalmas adatbázisok cluster-es kezelését oldja meg. Az alapötet, hogy van egy Map függvény, mely a problémát részproblémákra vágja, és kiadja megoldásra, amiket szintén szét lehet vágni. A Reduce függvény összeszedi és összegzi a válaszokat. Ezáltal nagyon szépen párhuzamosíthatóak a műveletek. Igaz ugyan, hogy egy szekvenciális programhoz képest kevésbé hatékony, azonban cluster-en sokkal gyorsabban kaphatunk eredményt. A CouchDB a funkcionális Erlang programozási nyelvben lett megvalósítva, mely különösen alkalmas konkurens programok fejlesztésére. Az adatokat JSON dokumentumként lehet megadni, mindegyiknek egyedi azonosítót ad (UUID típusú _id néven), és mindegyikhez eltárolja a verzióját is (_rev). Séma nincs, így pl. a séma update problémája fel sem merül. Remek példa erre pl. a névjegykártya, amire mindenki más mezőket helyez el, ennek tárolása a CouchDB-nek nem probléma. A CouchDB RESTful JSON API-n keresztül érhető el. Ezekből is látható, hogy maximálisan webes technológiákat felvonultató megoldás. Nem kezel lock-olást, optimista megközelítést alkalmaz. Szerkesztés esetén betölti a dokumentumot, módosítja, majd elmenti. Ha közben más is ugyanezt a dokumentumot módosítja (a verziószámot is át kell adni, és ha ez nem az utolsó) a mentéskor hiba keletkezik, amit programból kezelni kell (utolsó dokumentum betöltése, ezen a változtatások elvégzése, majd újra mentése). A CouchDB sosem ír felül commit-ált adatot, ezért ez egy “crash-only” design, ami azt jelenti, hogy nem kell shutdown, futása egyszerűen megszakítható. A Multi-Version Concurrency Control (MVCC) modellt alkalmazza, ami azt jelenti, hogy minden kliens az adott adatbázis egy állapotát látja az olvasás elejétől a végéig. A dokumentumokat btree-be tárolja, és írás kizárólag az állomány végére történik. Persze nem nő a végtelenbe, hanem bizonyos időközönként kompaktálás történik, ami a valós adatok más állományba másolása, majd sikeres esetben átállás arra. Persze közben az adatbázis végig elérhető.

A CouchDb-ben nézeteket kell definiálni a lekérdezésekhez. Ezek a dokumentumokon dolgoznak, és JavaScript-ben lehet ezeket megadni, ún. design dokumentumban. A nagy sebességet úgy éri el, hogy folyamatosan egy indexet tart fenn, és ahogy egy új dokumentum kerül be, vagy módosul, módosítja az indexet, és mindig ez alapján adja vissza a dokumentumokat. Az index írása is kizárólag az állomány végére történik (, ha írás közben áll le, akkor bármikor újraépíthető az index). Az adatbázisban a dokumentumokat formázni show és list függvények segítségével lehet (JSON-ből akár HTML formára konvertálni), így akár az adatbázison belül lehet alkalmazást írni, ilyen pl. a beépített adminisztrációs felülete, a Futon is. Ezen függvények eredménye ráadásul jól cache-elhető. Ezen függvények dokumentumként tárolása miatt az alkalmazás így tetszőlegesen replikálható, akár offline alkalmazásként.

Elhangzott a CAP elv is, ami azt jelenti, hogy a consistency, availability és partition tolerance követelményekből egyszerre csak kettő teljesíthető. A CauchDB szerint a konzisztenica az, amiből valamennyit fel lehet adni. A CouchDB elosztott, cluster-es működésre lett kitalálva, és inkrementális replikációt biztosít a futó példányok között (ahol egy példány lehet egy aktív cluster tag, de lehet egy offline-ba vitt adatbázis is), azaz két példány között csak a különbségeket viszi át. Kétirányú konfliktus kezelés van beépítve. Amennyiben két node-on egyszerre történt a változás, akkor a replikációs során “conflicted” állapotba kerül, és a két verzió közül determinisztikusan az egyik nyertesként kiválasztásra kerül, és hivatkozást tartalmaz az előző verzióra. A konfliktus feloldását végezheti az alkalmazás automatikusan időbélyeg alapján, vagy ha más mezők frissültek. Ha egyik sincs, a felhasználónak kell döntenie.

Eztán Tolmács Márk Ustream.tv - Bepillantás egy közösségi elővideó site működésébe előadást hallgattam meg, mely során megismerhettük a ustream.tv architektúráját. Jelmondat a “Facebook clean, YouTube simple” volt. Jelenleg mértek 2 millió látogató/nap, 168000 lekérés/perc értékeket. E mögött lévő infrastruktúra: 6 web front-end szerver, 2 cache server, 2 statikus tartalmat kiszolgáló web szerver, 2 master + 3 slave MySQL adatbázis, 16 Flash media szerver. És persze az egész meg van bolondítva egy kis CDN-nel (pl. Akamai). Fejlesztéshez multi-master SVN-t használnak, ehhez saját commit hook-okat implementáltak. A telepítés rsync-el történik. A webes alkalmazás PHP-ban készült, saját keretrendszerrel (oop, MVC). Erősen használják a JavaScript-et, igyekeznek a legtöbb logikát kliens oldalra tolni. A JavaScript, CSS tartalmakat csoportosítva kezelik, másolják egybe, tömörítik. JavaScript framework a jQuery, nem ragaszkodnak minden áron az objektumorientált szemlélethez. Igyekeznek újrafelhasználható komponenseket, widget-eket gyártani. CSS sprite-okat használnak. Az adatbázis rétegben (DAO) kézzel hangolt SQL-ek, többszintű cache dolgozik. Újdonságok, hogy egyrészt elkezdik nyomni a mobilről való stream-elést, másrészt próbálnak nyitni a fejlesztők felé, platformot biztosítani, API-t adni.

Utolsóként a JavaFX volt a téma, Simon Géza: JavaFX alapok és újdonságok* előadásán. Itt igazából sok visszautalást kaphattunk az előző évben tartott előadására (JavaFX külön nyelv, objektumorientált, deklaratív, szkript, de mégis szigorúan tipizált, fordított, de Java-val könnyedén integrálható), itt már inkább a haladó témakörök voltak terítéken. JavaFX-nél is hangsúlyozni kell, hogy lépnek abba az irányba, hogy komoly üzleti alkalmazásokat is meg lehessen vele valósítani. Ezért ellátták egyszerű XML-t és JSON-t egyaránt támogató API-val, valamint aszinkron HTTP hívással. Kulcsszavak: HttpRequest, HttpResponse, PullParser. Sajnos engem egy új XML/JSON feldolgozó API nem nagyon hoz már lázba, ezért érdekesebbnek tartottam azt a videót, mely egy új vizuális Java FX fejlesztő eszközt mutatott be. Neten csak JavaFX authoring tool-ként fut, egyelőre keveset lehet tudni róla, még beta sincs belőle. A demó alapján kezelhető benne majd a timeline, binding, sőt egyszer összerakjuk az alkalmazást, majd különböző eszközökre (monitor, mobil, stb.) szabhatjuk. Reméljük ezzel már tényleg tudni fog annyit, mint a konkurensek, használható dokumentációval, weben található példákkal, és kevesebb buggal fog rendelkezni. A sokakat érdekló Oracle SUN felvásárlással kapcsolatban nem hangzott el semmi, viszont annyi igen, hogy nem tisztázott, hogy az Oracle mennyire fogja nyomni a JavaFX-et. Emiatt még várok vele.

Érdekes, hogy majd minden előadó Mac-en nyomta, azonban a slide-okon még mindig feltűnnek a nem azonos betűtípussal írt, tipográfiailag borzasztóan oda nem illő ő betűk. Hihetetlen, hogy 2009-ben még mindig itt tartunk. Tőlem lehet bármilyen csilli-villi a prezentáció (persze nem az, mert én a Powerpoint-oshoz képest nem láttam eltérést), ha a szép magyar betűinket nem tudja normálisan megjeleníteni.

Összefoglalásképp egy jó előadásokkal teli, jól szervezett konferencia volt, amin biztos, hogy jövőre is megpróbálok részt venni, és amit mindenkinek nagyon ajánlok.